<p>Na, végre hozzájutottam. A link évek óta nyilvános, nem tiltatta le a szerző, mint ahogy ígérte, viszont az oldalon már trükközni kell, ha valaki le szeretné tölteni a L’Identité cseh kalózfordítását. </p>
Csehül állok
Megszoktam, hogy Kunderát szamizdatban olvasom, de most nem a nosztalgia vitt rá a jogsértő olvasásra. Azt is megszoktam ugyanis, hogy csehül olvasom őt. Milyen nyelven olvasnék egy cseh szerzőt? Nem mintha nem bíznék céhtársaim fordításában, nekem egyszerűen ez a normális, ebbe születtem bele. A cseh nyelvű világhoz közvetlen hozzáférésem van, mindennemű közvetítés zavart okoz a valóságérzékelésemben, fölösleges kulturális és egyéb kanyarok megtételére kényszerít olvasás közben. Jó, jó, persze, tudom, Kundera időközben nyelvet váltott, nem vagyok lemaradva az életmű követésében, legfeljebb a nyelvtanulásban. Ugyanakkor nem tudom felróni neki, hogy több mint két évtizede franciául támadt mondanivalója. Én is váltogatom a nyelveket, nap, mint nap, helyzettől függően. Csak sajnos a francia nem tartozik az arzenálomba. És olyan szinten, hogy Kunderát olvassak, már nem is fog. Viszont hiába jelent meg közel húsz éve magyarul az Azonosság, én a csehekkel együtt türelmesen vártam.
Mint kiderült, az illegálisan lefordított Totožnost-ra.
Merthogy bakafántos szerzővel van dolgunk. A világ összes nyelvére lefordíthatják franciául írott műveit, csak csehre nem. Merthogy nincs az a cseh műfordító, aki úgy írna, mint ő. To si píš, vole, hogy nincs! Más nyelveken sincs. Az egész műfordítós cécóban pont az a legpikánsabb csemege, hogy máshogy is lehet valami ugyanaz. Persze, kulturális és egyéb kanyarokkal. Egy echte francia szerző nem vacakolna azzal, hogy látja magát a kanyarban.
Jól megtaláltuk egymást Kunderával, én meg olvasónak vagyok bakafántos. 1988-ban, amikor a pozsonyi egyetemi könyvtár cédulakatalógusában rábukkantam az Umění románu-ra, nem akartam hinni a szememnek. Később persze kiderült, hogy a „Z” jelzet igazgatói engedélyhez köti a hozzáférést. Jaroslava Pašiaková tanárnőm és cinkostársam közbenjárására egy héten át olvashattam egy kietlen irodában a regény művészetéről, de egy pillanatra se tudtam odafi gyelni. Mert felügyelet is járt hozzá, aki le nem vette rólam a szemét. Szigorúan ellenőrzött olvasás, privát smasszerrel!
Az élmény viszont mélyen belém égett. Összehozott a megközelíthetetlen szerzővel. Ezért gondolom, hogy Kundera is tudja, nem foghat egyszerre kint is, bent is egeret, és a cseh fordítás letiltását csak tréfának szánta. Egyébként nem lenne a letöltés ikonja egy szmájli.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.