Csehország kibiceg az EU-ból?

És a tévévitákban, főleg a nyugodtabb hangnemű közszolgálatiban, helyes taktikát választott: a megszokottnál kevésbe konfrontatív fellépést, amellyel valamelyest lehűthette az ellenzőit.

Az esélyek tehát egyenlők voltak. A cseh államfőválasztás azonban nem csupán két személyiség párharca. Elég megnézni, milyen eszközökkel harcolt Zeman, pontosabban a győzelmében érdekelt körök. Az olyan „érvek”, hogy Drahoš megválasztása polgárháborút jelentene, hogy a hazafias érzelmű cseheket lecsuknák, és a migránsok inváziója következne a közbeszéd legalját képezik. Ám Zeman nem határolódott el ettől a diskurzustól, ellenkezőleg, nagyon jártasan használta a felgyülemlett szenvedélyeket.

Ráadásul többször próbálta Drahošt támadni a kijelentésért, miszerint a cseh elnökválasztást idegen, értsd: orosz titkosszolgálatok befolyásolhatják. Pedig hasonló kísérleteket az USA-ban, Németországban, Hollandiában, Ausztriában, de Franciaországban is tapasztaltak. Zeman igazi arcát a regnáló elnök egyik vesszőparipája, az EU-ban való megmaradásról szóló népszavazás mutatja. Amely valójában az unióból való kilépésről szól. Mert ha valaki ilyen referendumot kezdeményez, nyilvánvaló, hogy ki akar lépni.

Mindehhez Csehország egyre közeledik, jóllehet bicegő, Zeman járására emlékeztető léptekkel. De messze nincs egyedül. Annak a veszélye, hogy a közbeszédet a szenvedélyek és az irracionalitás uralja el, általános. Szlovákiában például Robert Fico élteti az idegesítő muszlimokról szóló kijelentésekkel. Csak abban bízhatunk, hogy valahol a színfalak mögött már formálódik a közvélemény és a politikusok új nemzedéke, amelynek nem közömbös a tisztesség és a józan ész.

A szerző a Sme publicistája