Bye 2015

Robert Fico kormánya nem kényeztette el a szlovákiai magyarokat idén sem, igaz, a választások előtt egy évvel kifejezetten kisebbségellenes intézkedések már nem történtek. 

A vasúti kétnyelvűséget, noha a többség számára ez semmilyen hátránnyal nem járt volna, elmeszelte a parlament. Egészen furcsa módon, smeres taktikai játszmák közepette vérzett ki a kisebbségi kulturális alapról szóló törvényjavaslat, amely a kulturális önrendelkezés bizonyos fokát jelentette volna. Bár egy magyarországi cigány vezető azt mondta, a pusztán kulturális autonómiának csekély értelme van, a semminél azonban több. 

Viszonylag nagy médiafigyelmet kapott a kisiskolák helyzete, ez azonban nem csak specifikusan magyar probléma, a szlovák kistelepüléseknek épp úgy fájhat, csak más előjellel. Viszont, szemben a szlovák iskolásokkal, a magyar iskolákban kevesebb az anyanyelvi órák száma. És persze nem szabad megfeledkeznünk Zsák Malina Hedvigről sem. Bár az ő ügye idén „csak” folytatódott, de már az is botrány, hogy egyáltalán még van ilyen ügy. 

Óhatatlanul az a vád érheti az év végén mérleget vonó sajtómunkást, hogy direkt, szinte nagyítóval keresi a rosszat e nemsokára kimúló esztendőből, holott pozitív dolgok is akadtak szép számmal. Így van. Regionális és helyi szinten számos, bizakodásra okot adó kezdeményezésnek és jelenségnek lehettünk szemtanúi idén is. A fentebb említett jelenségek azonban a törvényhozó és/vagy végrehajtó hatalom szintjéről indultak. Ezt pedig nem képes ellenpontozni semmilyen helyi kezdeményezés helyi sikere. 

A saját életünkért csak mi vagyunk a felelősek. Önsorsunk alakulását, javulását csak önmagunktól várhatjuk. Ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk, amiatt „azokra” mutogatni botorság. Ám ahhoz, hogy közösségi szinten változhassanak a dolgok, erős, kormányzati és parlamenti érdekképviseletre van szükség. Ezen a téren még akadnak hiányosságok. A 2016-os év arról is fog szólni, hogy sikerül-e ezt megteremteni, vagy újabb négy év vegetálás következik.