Bugár Béla hídja

Én ugyanis az ellenkezőjét gondolom, vagyis, hogy a Gorilla-akta elég világosan mutat rá arra a rendszerre, amely hosszú évek óta uralja Szlovákiát. Nem állítom, hogy amit tartalmaz, az szóról szóra igaz, nem értékelek annak alapján, ki járt a főváros Vazov utcai lakásába, és ott kivel mit művelt, de bizonyos értelemben a politikai praktikák és módszerek igazolásának tartom. Ahhoz hasonló, ahogy Robert Fico szerezte a pénzt, amit aztán műanyag szatyorban hoztak-vittek, vagy hogy egy rokkantnyugdíjas ajándékozott egy táskányi pénzt. Nem szólva a pártközpontok épületeiről és a külföldi, garázsba bejelentett fantomcégekről.

Amikor a Híd úgy döntött, hogy együttműködik a Smerrel, Bugár Béla pedig Robert Ficóval, még azt mondhattuk, ez az ő dolguk, idővel kiderül, mennyire lesz gyümölcsöző a kapcsolatuk a nemzeti kisebbségről való közös gondoskodás terén. Mindenkinek szíve joga azt gondolni, hogy Fico megváltozott, jobb lett, tanult a hibáiból, és már nem politikai szélhámos és nem populista.

Amikor azonban Bugár Béla a Nemzeti Vagyonalap felügyelő bizottságának elnöki székébe ültette Végh Dánielt, miután nyilvánosságra hozták a Gorilla aktát, amelyben Véghet eszközként vagy rabszolgaként említik, olyan határt hágott át, amelyet még Robert Fico sem mert. Holott ő sokkal népszerűbb, ami azt is jelenti, hogy azt tesz, amit akar, s a választóit ez nem igazán zavarja. Robert Ficóból senki sem csikart ki választ arra a kérdésre, járt-e az említett házban az aktában feltüntetett időben, vagy sem. Azért sem, mert tudja, mit jelenthetne akár pozitív, akár negatív válasza. Ezért inkább úgy döntött, eljátssza a partizán szerepét – hallgatott, hallgat és hallgatni fog.

Nem hiszem, hogy Bugár Béla nem tudatosítja, milyen hidat épített azzal, hogy Végh Dánielt visszajuttatta a Nemzeti Vagyonalapba. Nem fogok nyomozni, ő döntött-e ebben a kérdésben vagy valaki más, mert a felelősség az egész Híd pártot terheli. A Smer és a Híd közti híd kiépítése pártügy, a „Gorilla előtt és után” közt épített híddal Bugár összekötötte a múltat a jövővel. Az elítélendőt a normálissal. Mert a gyakorlatban ennek az üzenete így szól: miféle Gorilla, miféle korrupciós praktikák, miféle emberek, akik „távoztak” a munkahelyükről? Gorilla nem létezik, felejtsék el. Csakhogy ez nem így van, és az ilyen híd az országot megint visszaveti. A nemzeti kisebbségeivel együtt.

Juraj Hrabko