Bugár, a tövismadár

A miniszterelnök elfogadta.

Robert Fico együttműködik már a szakszervezetekkel, a munkáltatókkal, az egyházakkal, az önkormányzatokkal és több más csoporttal, beleértve a civil szervezeteket is. Mindenki, aki elfogadta a felkérését az együttműködésre, jóban-rosszban kitart mellette, nem lehet csak a jó tettekért bezsebelni az érdemeket és a szemetet másra hányni.

Senki sem vette a bátorságot, hogy azt mondja, köszönöm, nem kérek belőle, kormányozzatok magatok, így döntöttek a választók. Főleg a kormányon kívüli politikusoknak kínos ez a helyzet – el kell dönteniük, egy kicsit legalább beleszagolnak-e a hatalomba vagy ellenzékiként viselkednek. A hatalom óriási vonzerő, a kormányfő ajánlatának elutasítása azt jelentené, hogy kikerülnek a közvélemény látóteréből, passzivitásra lennének ítélve.

Bugár Bélát súlyosabb dilemmák gyötörhetik. Valószínűleg úgy érzi magát, mint a tövismadár, pártja ugyanis kapott egy plusz ajánlatot – betöltheti a nemzeti kisebbségek kormánybiztosi posztját. Ami „rosszabb”, mint a Közbeszerzési Hivatal vezetőjének pozíciója vagy a Nemzeti Bank alelnöki funkciója. Mert a biztosnak a kormány mellett, sőt a kormánnyal kell dolgoznia. Ha a párt elfoglalja ezt a helyet, hogyan bizonyítja, hogy egyébként nem ért egyet a kormány politikájával? És ki hisz neki? És valóban azt hiszi, hogy ebben a funkcióban elérhet valamit? Robert Fico politikája és módszerei üres szólamok, még akkor is, ha úgy tesz, mintha megváltozott volna.

Ha Bugár Béla visszautasítja a miniszterelnök ajánlatát, Robert Fico legföljebb megüzenheti neki, hogy ne ártsa bele magát az ő nemzetiségi politikájába, mert lett volna lehetősége befolyásolni. Ha pedig elfogadja, nem tehet úgy, hogy a nemzetiségi politikán kívül a kormány egyéb dolgai nem érintik. Minden mindennel összefügg.

A vagy-vagy helyzettől a politikusok úgy félnek, mint az ördög a szentelt víztől, de nem mindig tudják elkerülni. Bugár pártjának választania kell – vagy a kormánnyal lesz, vagy ellene. Más lehetősége nincs. Nem lehet egy icipicit terhes Robert Ficótól, még ha szeretné is.

Juraj Hrabko