Brüsszeli szőnyegbombázás

A tehetséges vezetőket az elmúlt évtizedekben elüldözték a hatalom- és pénzéhes, magukat politikusnak hazudó szélhámosok, akik a nehéz időkben rendre csődöt mondanak. Mi lesz így velünk?

Vlagyimir Putyin orosz elnök ukrajnai „különleges katonai műveletére” a nyugati országok „korlátozó intézkedéseknek” becézett gazdasági háborút indítottak Moszkva ellen. A szótári meghatározás szerint a gazdasági hadviselés olyan intézkedéseken alapuló stratégia, amely elsődleges célja egy másik állam gazdaságának a gyengítése. Magyarul, a cél: kivéreztetni Oroszországot. És mivel az orosz állami költségvetés bevételeinek a tetemes részét az energiahordozók exportja adja, a nyugati országok elsősorban ezen keresztül próbálják meg a legnagyobb csapást mérni Moszkvára. A gazdasági háború legelszántabb élcsapatának az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság számít, amely mindent megtesz annak érdekében, hogy az uniós tagországok végleg hátat fordítsanak az orosz energiahordozóknak. Az olajembargót már sikerült kiharcolniuk, és a jelek szerint dolgoznak a gázszállítások csökkentésén is.

Az eredmény? Míg az elmúlt év végén a kőolaj hordónkénti ára 70 dollár körül mozgott, mára stabilan 120 dollár körüli szinten kereskednek vele, de volt már 130 dollár felett is. Hasonló a helyzet a gáz esetében is. „Oroszországnak most több bevétele származhat a fosszilis energiahordozókból, mint az ukrajnai háború előtt, mivel az energiaárak emelkedése ellensúlyozza az értékesítés korlátozására irányuló nyugati erőfeszítéseket” – ismerte el a napokban Amos Hochstein amerikai energiabiztonsági megbízott. Az amerikai Business Insider üzleti hírportál szerint Oroszország idén 285 milliárd dollárra növelheti a kőolaj és földgáz értékesítését, ami 20 százalékkal több, mint tavaly volt. „A Nyugat politikája nyomán kialakult árszintet tekintve költségvetési veszteséget biztosan nem fogunk elszenvedni, épp ellenkezőleg, jelentős mértékű lesz a bevételnövekedésünk” – állítja ezzel kapcsolatban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, aki szerint már megvannak az alternatív piacaik, ahol eladhatják az EU által elutasított energiahordozóikat. Míg például India tavaly 12 millió hordó orosz olajat importált Oroszországból, idén már az első hat hónapban 60 millió hordót. Mi a helyzet a másik féllel? „Európában télen akár megszorításokra is szükség lehet az energiaellátás szempontjából” – figyelmeztet Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) ügyvezető igazgatója, aki szerint az ipari gázfelhasználók és mások számára is bevezethetnek megszorító intézkedéseket, ha nem sikerül enyhíteni az uniós szankciók által generált energiaválságon.

Javulásra azonban egyelőre semmi remény. Épp ellenkezőleg, Ursula von der Leyen egyre vadabb ötletekkel rukkol elő, a bírálóit pedig jobb esetben az uniós egység megbontásával, rosszabb esetben az orosz érdekek elvtelen kiszolgálásával vádolják meg. A többség ugyanakkor csak azt várná el tőle, hogy ha már gazdasági háborúba kezdett, olyan stratégiát válasszon, amely legalább egy kicsit árt az „ellenségnek” is, és ne a saját hátországa ellen hajtson végre folyamatos szőnyegbombázást. Így ugyanis egyre nehezebb eldönteni, hogy az Európai Bizottság valójában ki ellen is harcol.