Brüsszel leengedi a sorompót

 

Tomiszlav Nikolics ennek kapcsán azt mondta, a koszovói uniós misszió, az EULEX megmutatta igazi arcát, s részrehajlással, szerbellenességgel vádolta Brüsszelt. Mindebben nincs semmi meglepő, Nikolicstól mást nem is lehet várni. De: abban a Szerbiában, amely gyakorlatilag már uniós tagjelöltnek tekinthető, a felmérések szerint folyamatosan csökken, már az 50 százalékot sem éri el az EU-tagság támogatottsága a lakosság körében, s a legnépszerűbb külföldi politikus Putyin orosz elnök. Ivica Dacsics kormányfő cáfolta azokat az állításokat, amelyek szerint a májusi választások és a nacionalista színezetű hatalmi koalíció megalakulását követően minden szomszédos országgal megromlott volna a kapcsolat. Erre rögtön rá is cáfolt, amikor azt fejtegette, hogy Belgrád javítani akarja a „fagyos viszonyt” Horvátországgal. Tagadta azt is, hogy Szerbiának valamilyen kifogása van Montenegró függetlensége ellen. Márpedig a nyugat-balkáni – a volt jugoszláv köztársaságok közötti – béke és nyugalom két meghatározó eleme pillanatnyilag a szerb–horvát és a szerb–koszovói viszony. Csak fokozta Belgrád frusztráltságát, hogy a hágai törvényszék először Ante Gotovina horvát tábornokot, majd Ramus Haradinaj volt koszovói kormányfőt, egykori gerillaparancsnokot is felmentette a háborús bűnök vádja alól. Tény, mindkét ítéletben érezhető volt a politikai motiváció is. Viszont fura lett volna, ha nem. Mert ki kell mondani azt, amit Belgrád nem hajlandó elismerni: az összes délszláv háborút Szerbia robbantotta ki, a szerbek követték el a legtöbb disznóságot, háborús bűnt, az összes többi ennek volt a következménye, beleértve a horvátok vagy a koszovói albánok semmivel sem szalonképesebb nacionalizmusát. Belgrád frusztráltságának legnagyobb okát azonban abban kell keresni, hogy a szerbek érezhetik: még legalább tíz évig nem lesznek az EU tagjai. A hivatalos menetrend a következő. Horvátország júliusban minden bizonnyal EU-taggá válik. Az EB tavasszal terjeszti elő a nyugat-balkáni államokról szóló országjelentéseket. Belgrádnak ekkor kellene menetrendet kapnia a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. De valószínűleg csak kifogásokat, bírálatokat fog kapni Koszovó miatt. Ugyanis az unió a jelenlegi súlyos gazdasági-pénzügyi-szociális válság (lásd a keddi EB-jelentést) miatt nem engedheti meg magának a további bővítést. Minden balkáni lap lehozta Angela Merkel kancellár decemberi kijelentését: „A jelen helyzetben nem fogunk döntést hozni arról, hogy újabb országokkal kezdjük meg a csatlakozási tárgyalásokat. Erre még nem érett meg az idő.” Ugyanekkor a nagy tekintélyű Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurózóna elnöke egy balkáni lap kérdésére csak annyit mondott: „Pillanatnyilag nem tudok foglalkozni a bővítéssel.” Sokan bírálják is az EU-t, mondván, nehéz lesz elfogadtatni a balkáni országok lakosságával az unió által megkövetelt reformokat, szigorításokat, ha elveszik tőlük a gyors EU-taggá válás perspektíváját. Erre az a válasz, hogy az igazságügyi reform vagy a korrupció visszaszorítása elsősorban az ő érdekük. És az unió már ráfázott arra a rossz politikai döntésre, hogy 2007-ben felvette a felkészületlen Romániát és Bulgáriát.