Brüsszel kicsit Pozsonyba költözik

Sokakban, de a Vigadó körül élő pozsonyiakban biztosan felmerülnek ezek a kérdések, ott ugyanis az uniós csúcstalálkozók idején gyakorlatilag leáll az élet, sokszor saját lakásukba nem tudnak bejutni vagy onnan kijutni a biztonsági intézkedések miatt.

Ha egyszerű választ akarunk adni, akkor azt kell mondanunk, hogy ettől nem lesz jobb Szlovákiának. Nem kapunk több pénzt az uniós alapokból, nem mi döntjük el, hogy „milyen legyen az uborka görbülete”, nem lesz olcsóbb sem a tej, sem a kenyér.

Ha bővebben akarjuk kifejteni, akkor kicsit árnyaltabb a kép. Az uniós elnökség adminisztratív feladat, amely a korábbi időszakból átöröklődött a Lisszaboni Szerződésbe is, habár az már állandó elnököt adott az Európai Tanácsnak. Jelenleg ő Donald Tusk. A Külügyi Tanács vezetőjévé pedig nem az elnökséget betöltő ország küldöttét, hanem az EU főképviselőjét tette meg.

A Lisszaboni Szerződés életbe lépése, vagyis 2009. december 1-je előtt az uniós elnökség kicsit többet jelentett, mint most. Akkor még az Európai Tanács – amely az egyes tagállamok kormányfőiből áll – elnöki feladatait mindig az adott ország kormány- vagy államfője töltötte be. Jelenleg az elnöki feladatokat már csak az egyes miniszteri tanácsok élén töltik be az elnöklő ország miniszterei. Az elnöki posztot betöltő ország tehát irányítja a tanács – a kormányfői és a miniszteri tanácsok – munkáját, szervezi az üléseket, megszabja az ülések programját, persze a tanács háttérapparátusának segítségével. Erre szolgál az uniós elnökség programja is, amelyet a soros elnöklő ország kormánya fogad el, természetesen ugyancsak egyeztetve a brüsszeli apparátussal, az elnöki posztot az előtte álló fél évben betöltő és az utána következő ország képviselőivel közösen.

Az elnökségnek tehát van bizonyos hatása, bár a kisember közvetlenül nem érzi meg. Az adott ország vezetése belekóstolhat az unió adminisztratív irányításába, a prioritások kiválasztásával, egy-egy terület hangsúlyozásával felgyorsíthatja az adott problémakör megoldását. A soros elnökség intézménye bizonyítja, hogy nem csak a „brüsszeli központ” létezik, a tagállamok beleszólhatnak a „napi” adminisztratív ügyintézésbe is.

Az unió irányítása a látszat és a sok „brüsszelezés” ellenére ugyanis továbbra is javarészt a tagállamok kezében van. Nemcsak azért, mert az Európai Bizottság tagjait, vagyis a biztosokat a tagállamok adják, nem is csak azért, mert az európai parlamenti képviselőket a tagállamok lakossága választja. A legfontosabb fórumot, vagyis az Európai Tanácsot maguk az egyes országok kormányfői, a szaktanácsokat pedig a miniszterei alkotják. Vagyis erre jó a rotációs elnökség, amikor minden tagállam megtapasztalhatja, hogy milyen az, amikor ő „irányítja” a többi tagállamot. A legtöbb döntést és a legfontosabbakat ugyanis még mindig a tanács, vagyis a tagállamok vezetői hozzák.

Most fél évig Pozsony is megtapasztalhatja, hogy tényleg nem csak a brüsszeli központ létezik, még ha ennek vannak árnyoldalai is.