Brazil Hófehérke

Mikor is kezdődik az olimpia? – kérdezi egy utastárs, talán az egyetlen a Róma–Rió járaton, aki nincs képben. Csoda, hogy felengedték a gépre.Az út sima és eseménytelen. Az egyetlen említésre méltó mozzanat, amikor a steward leönt tejjel. Hajnali négy után landolunk Rióban. Az útlevél-ellenőrzés gyors, az akkreditáció zökkenőmentes. Mindenki mosolyog, és jól beszél angolul. Welcome to the Olympic Games!A szállásra vivő buszra kicsit várni kell, de legalább látjuk Riót ébredezni. Utcai lámpák fénye csillog a dombokon, a tenger visszatükrözi őket. Elég jól néz ki. Konkrétan gyönyörű.A recepción sincs fennakadás. A Barra 1 médiafalu pont olyan, mint a prospektusokban. Medence, szauna, fitneszterem. Mint a mesében. Aztán szobába érve ez a mese kezd egészen konkréttá válni. Túlságosan konkréttá. Hófehérke brazil módra. Ki evett a tányérkámból? Ki aludt az ágyacskámban?Aludt? Alszik! A recepcióról idekísérő segítő, akinek angoltudása a „Can I help you?” és a „Just a minute” mondatokra korlátozódik, viszont zokszó nélkül cipeli a 16,4 kg-os bőröndömet, mutogatásomból megérti, hogy az ágy nem üres. Kisvártatva kikukucskál a szobából egy ősz fej, bármelyik szappanoperában eljátszhatná a jóságos brazil nagymamát. Ezúttal Hófehérke szerepét kapta. Tökéletes angolsággal magyarázza, félreértés történt, azt hitték, ezt a szobát csak később foglalják el, s mivel késő éjszakáig takarították az épületet, itt tértek a kolléganőjével aludni. De aggodalomra nincs ok, a szoba hamarosan készen áll.Mindez két órával ezelőtt volt. Otthon már jócskán délután van. Szívesen írnám, hogy itt a vége, fuss el véle, de úgy sejtem, ez a mese lapzártáig nem ér véget. P. S. Murphy törvénye szerint minden várakozást igénylő probléma azonnal megoldódik, mihelyt az ember előveszi a laptopját, hogy dolgozzon. A szoba is hirtelen kész lett. Itt a vége, fuss el véle. Kezdődhet az olimpia!