Boszorkányüldözés ma

E héten bebizonyosodott, hogy a kormány nemcsak a szlovák, hanem a magyar történelmet is a saját szája íze szerint magyarázza. Noha Könyves Kálmán, művelt királyunk már 900 éve kimondta, hogy boszorkányok pedig nincsenek, úgy tűnik, mégis léteznek… Legalábbis Robert Fico és minisztereinek a fejében. Igaz, „felvilágosult“ tárcavezetőink sem nevezik már őket vasorrú bábának. Modern, 21. századi megnevezésük Szlovákiában a kereskedő, míg a veszélyesebbeket üzletlánc néven emlegetik. A középkori boszorkányokkal szemben, akiket rontással, betegségek terjesztésével, az anyatej elapasztásával vádoltak, mai utódaiknak a szlovák kormány csak pénztárcánknak az euró bevezetésével kapcsolatos, indokoltál nagyobb megcsapolását rója fel. A Fico-kormány - legalábbis a szavak szintjén - mégis csaknem olyan hévvel vette fel a harcot a szlovák démonok ellen, mint a legvadabb középkori inkvizítorok. Szerdai ülésük után hivatalosan is kihirdették, hogy gátat szabnak a kereskedők praktikáinak, létrehozva egy ártanácsot. Ez a Ficóhoz hű miniszterekből álló tanács dönti el, hogy kit tekintünk a jövőben „boszorkánynak“, és kit hurcolnak meg nyilvánosan azért, mert nem a miniszterek szája íze szerint alakította az árait.
A kereskedők persze értetlenkednek, tiltakoznak és - rendes boszorkányokhoz híven - sötét jövőt jósolnak a kormány intézkedéseinek. Pavol Konštiak, a szlovák kereskedelmi szövetség elnöke szerint az árreguláció fegyverét hadiállapotban szokás bevetni, mivel nincs hadiállapot, erre szerinte nincs is szükség. Nos, Konštiak nagyot téved, igenis „hadiállapot“ van, és hogy ki az ellenség, azt Fico dönti el. A kormányfő értékrendjét figyelve, hamarosan tiltólistára kerülhet a szlovák alkotmány is, hiszen eszerint Szlovákia még mindig piacgazdaság. Olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, és ahol a termelt javak, szolgáltatások elosztását és az árakat a szabad piac határozza meg. Egyszóval: Fico rémálma.
Mi vár a kormánynak szemet szúró kereskedőkre? Nos, „megnyugodhatnak“. Míg a középkori boszorkányokra spanyolcsizma, izzó fogók, csigahúzás, tűzpróba, kerékbe törés, karóba húzás, máglya várt, a szlovák kereskedőket a kormány „csak“ közszemlére állítja, megszégyeníti, és a nép ellenségének kiáltja ki. A hírverés azonban a középkorihoz hasonló lesz. Több száz évvel ezelőtt a boszorkányok kivégzése nagy látványosságnak számított, amire harang- vagy trombitaszó figyelmeztette a népet. A szlovák miniszterek, Ficóval az élen rendszeres sajtótájékoztatókon hirdetik ki a velük ujjat húzó kereskedők nevét, büszkén kiáltva a világba: boszorkányok pedig vannak! (Molnár Iván)