Bojkott

Valószínűleg a szokatlan tél is közrejátszhatott abban, hogy az egyik hazai családvédő szervezet aktivistái a múlt héten megfenyegették az Ikea bútorgyártó céget. Ha nem zúzatja be legújabb szlovák lakberendezési katalógusát, ők bizony bojkottálják az Ikeát, vagyis nem vesznek több Leksviket, Hemnest, Kötbullart és Sockerkakát, de még Jokkmokkot sem, (pedig azt aztán igazán megéri). Szerintük ugyanis tűrhetetlen, hogy a katalógusban egy lakberendezési szakember olyan lakás átalakításához ad tanácsokat, amelyben két nő él, s ráadásul egy kisfiút nevelnek közösen. Merthogy rossz családmodellt reklámoz a cég. És ha már a svédek csapolják a pénztárcánkat, akkor legalább tartsák tiszteletben az itteni kultúrát meg szokásokat, vagy takarodjanak vissza a havas északra a rénszarvasaikhoz. A cég meg visszaírta, hogy továbbra is a sokszínűséget propagálja (pláne, ha összecsukható, mert ők mindenből azt szeretik). Pedig azt is válaszolhatta volna, hogy felénk is előfordult és előfordul, hogy két nő nevel egy gyereket: mondjuk anyuka és nagymama, vagy anyuka és a nővére (húga). Apuka ott maradt a fronton (vagy a kocsmában), s ők kénytelenek voltak csak így, egyneműen. Egy családmodell egyébként sem attól jó, hogy kik alkotják, hanem attól, hogy teljesíti rendeltetését: biztosítja a gyerek felneveléséhez szükséges körülményeket (és még sok pluszt ezen felül). Ha az Ikea katalógusában egy részeg férfi szunyókálna az összehányt Ektorp kanapén, a felesége meg a nyitott, Rutinerad gázsütő előtt heverne ájultan, karjában egy fecskendővel, az lehet, hogy nem zavarná a családvédőket, mert hát ugye ott a hagyományos családmodell, úgyhogy már nagy baj nem lehet. Pedig lehet.