Biztonság és szabadság

Néhányuk szerint a földrajzi térben való mozgás (szaknyelven ezt nevezzük migrációnak) szabadsága a demokrata társadalmakban alapvető emberi jog, ezt bármi módon, például repülőtéri és egyéb ellenőrzésekkel akadályozni visszafejlődést jelent. A többiek erre megkérdezték, mit ér a szabad mozgás, ha az az ára, hogy rettegnünk kell a biztonságunk miatt. Akkor ez milyen szabadság? Ha például szigorítják a repülőtéri ellenőrzéseket, azzal elsősorban a jó szándékú emberek életét fogják bonyolítani, mert a repülőtéren mozgó emberek többsége nem terrorista. Én nem akarom, hogy még be sem lépek, és máris papírokat kérjenek tőlem, ez megalázó, mondta az egyik fiú. De attól te még szabadon mozoghatsz, ha jó szándékú ember vagy, akkor visszaadják a papírjaidat, és mész tovább! Igen, de már maga az igazoltatás is olyan rendőrszagú, meg különben is, miért hagyjuk, hogy néhány őrült miatt felboruljon az életünk, miért kell miattuk változtatni a jól működő dolgainkon, a demokráciánkon, egyáltalán miért kell nekünk mérlegelnünk a biztonságot és a szabadságot, mikor mindkettő egyformán fontos? Mert ha nem vetted volna észre, háború van, szólalt meg az egyik lány, az egyetlen a csoportból, akinek gyermeke van. Lehet, hogy neked az a legnagyobb gondod, megalázónak tartod, ha elkérik a papírjaidat, amivel egyébként nem sérül a demokrácia és az emberi jogaid sem, de te csak magadra gondolsz, én viszont a gyerekemre is! Azt akarom, hogy biztonságban élhessen, és ha ennek az lenne az ára, hogy lezárják a határokat, akkor azt mondanám, inkább zárják le! Így van, így van, helyeseltek sokan.

Én a háttérből figyeltem őket. Eszembe jutott, hogyan örültünk, amikor megnyíltak a határok. Majd Kínára gondoltam, ahol ősszel jártam. Ott mindenhol ellenőriznek. A repülőtéren, a vasútállomásokon, a múzeumokban, a nagy falnál. A csoportunkban levő férfiak morgolódtak is, hogy folyton le kell venniük a nadrágszíjukat a fémdetektor miatt. Velem az egyik állomáson kinyittatták a koffert, mert a berendezés valami gyanúsat észlelt. A hűtőmágnest. Ám attól még mindent átnéztek, tüzetesen és udvariasan. De volt ennek a rendfenntartásnak más vetülete is. Valaki elhagyta a fényképezőgépét. Nyugi, mondta a vezetőnk, és telefonált. Mire este megérkeztünk, ott volt a szállodában a masina. Tudom, Kína nem nyugati demokrácia, de turistaként biztonságban voltunk. S ez ma már nagy szó.