Biden kegyelmi ügye nem csak az USA válsága...

Mikor először találkoztam a hírrel, hogy Joe Biden elnöki kegyelemben részesíti saját fi át, és ezzel több súlyos vádból fakadó büntetéstől óvja meg őt, nem lepődtem meg, nem háborodtam fel. Nem vagyok amerikanofil, de a Nyugat hanyatlásában sem hiszek. Legalábbis nem abban a megközelítésben, ahogy manapság divat a Pozsonytól nyugatabbra található világra tekinteni.

A válság ugyanis globális, és nem húzható rá a világ egyik felére sem kiemelten. Az USA válsága nem Európa válsága, az EU válsága pedig nem az újvilágé. Ahogy a Kelet válsága is részben globális, és ahogy Oroszország válsága is részben saját világlátásból fakad, és ezt Putyin is tudja, csak épp nem térhet le a saját maga által magának és országának kijelölt útról, mert különben kénytelen lenne szembenézni a szomorú valósággal. Vice versa ez igaz az USA-ra is, és Biden döntése mögött, ami egyébként csak részben tekinthető „magánügynek”, meghúzódik a globális elitnek a filmekben oly sokszor és látványosan lerajzolt és a világ lassan minden országára jellemző önzése, amivel az egyént felemelő, életben és hatalomban tartó tömegre tekint lenézve gőgösen. Mondhatnánk, hogy a történelemben ez mindig így volt, és talán igaz is, a különbség csupán az, hogy ezt a tulajdonságot már nem lehet elrejteni. A globális információs háló olyan szinten szűkítette le a teret, hogy az évszázados társadalmi berendezkedés haszonélvezői már nem tudnak elbújni palotáikba, nem tudnak felmenni a dombra, hogy a völgyben állók számára magasabbnak és nagyobbnak tűnjenek.

Nem Joe Biden döntése fogja pusztulásba sodorni az Egyesült Államokat, mert a leköszönő elnök döntése csak tünet, részben. De az elnöki kegyelemmel rossz precedenst teremtve lökheti egy még súlyosabb válságba azt az elitet, aminek maga is a része, aminek Trump is a része, aminek az ezt megelőző elnökök is a részei voltak. A House of cards szatirikusan, irritálóan gőgös világa nem a valóság, de görbe tükröt tart a lobbistáknak és a Harvard, a Standford és a Yale „keltetőiben” futószalagon érkező elitre támaszkodó hatalomnak. Kicsiben pedig Robert Fico, Orbán Viktor, Andrej Babiš ugyanezeket a karaktereket játssza el, egyszerűen csak azért, mert lehet. Mert a demokrácia válsága is egyben minden olyan kegyelmi ügy, ahol azt tapasztaljuk, hogy a hatalmasok valakit – vagy épp magukat – a jog és az igazság fölé emelnek. Nevezhetjük a bűnöst K. Endrének, Hunter Bidennek, teljesen mindegy.

A birodalmak hanyatlását mindig egy hosszú agónia előzi meg, és bár a külső ellenség igazán látványos része ennek, mindig egy vagy több belső válság az, ami széterodálja a rendszer épületét, legyen az márványból vagy betonból.

2025 nem hiszem, hogy sokkal kirívóbban lenne majd a válság éve, de hogy jelen évszázadunk már az, az egyértelmű. Amikor 66 millió évvel ezelőtt becsapódott egy üstökös, a korábban mindent uraló óriások tehetetlenül pusztultak ki, mert életformájuk nem a válságra lett szabva, akik pedig túlélték a kihalást, kicsik voltak és jelentéktelenek, de akkor is ők voltak a túlélők. Talán ez vigaszt nyújthat a jövőre tekintve.