Biden egy éve

Biden az utóbbi hónapokban nemhogy az országban, a saját pártjában sem tudott egységet teremteni. Joe Manchin nyugat-virginiai szenátor akadályozta meg az elnök eddigi legnagyobb törvényjavaslatát, a Build Back Better (Építsük vissza jobban) tervet, amely az elképzelés szerint például a családok helyzetén javítana, illetve segítene megoldani az infrastrukturális problémákat és inflációval járó nehézségeket.

Egy évvel a beiktatása után az amerikai elnökök közül csak Donald Trump népszerűségi mutatója volt alacsonyabb, és az övé se sokkal. Biden népszerűsége az augusztusi afganisztáni kivonulás óta 50 százalék alatt van, és egyre csökken. Kamala Harris alelnök még kevésbé népszerű. A 79 éves elnök, akit Sleepy Joe-nak, azaz Álmos Joe-nak csúfolnak, ritkán nyilatkozik a sajtónak, és ezzel is azt a benyomást kelti, hogy nem ért el semmit. Pártolói is belátják, hogy még akkor sem hatékony a kommunikációs stratégiája, amikor egy-egy törvényjavaslatot sikerül elfogadtatnia, mert a választók nem is tudnak róla. Én is meglepődve láttam, hogy Biden több elnöki rendeletet hozott az első évben, mint Trump.

Nem sok ideje van Bidennek, hogy tegyen valamit a helyzet javításáért, hiszen novemberben új kongresszusi választások jönnek. Mostani imázsával a demokraták szinte biztos elveszítik a kongresszus irányítását, és ezzel azt, hogy a hátralevő két év alatt bármit is elérjenek.

De ne csak Bident hibáztassuk a megosztottságért. Nehéz elképzelni, hogy ennyi idő alatt bárki más jobban egyesíteni tudná azt az országot, ahol a politikai polarizáció a 2000-es évek óta egyre gyorsabban növekszik. Trump elnöksége végén még sok demokrata politikus, köztük Kamala Harris is megkérdőjelezte az oltásokat, mondván: nem bízna a „Trump-oltásban”. Most teljesen más a véleményük, pedig ugyanarról az oltásról van szó.

A társadalom szétszakadása nemcsak az Egyesült Államokban megkerülhetetlen téma, hanem a nyugati világban általában. Tökéletes példa erre a jelenlegi ukrán ügy. Biden ugyan úgy véli, hogy „keserves árat” fizetne Oroszország, ha bevonulna Ukrajnába, de a NATO-országok megosztottságát is megemlítette, pedig ebben a kérdésben a Nyugat egységét kellene felmutatni.

Ám nehéz az egységes koordináció, amikor a Nyugat összes országában hasonló törésvonalak láthatók. Éppen ez az, amit Kína és Oroszország kihasznál, amikor a demokratikus rendszer gyengeségeiről beszél. Hogyan lehetne egységes irány, ha a társadalom minden kérdésben kétfelé húz?

Nem hiszem, hogy sokan vannak, akik örülnének egy kínai rendszernek, amelyben az egyéni szabadságjogok elnyomása az ára az egységes, erős állam létrehozásának. Így aztán az a nagy kérdés, sikerül-e élnünk a demokráciával, anélkül, hogy szétszakítanánk a társadalmunkat, vagy visszatérünk az autokráciához. Nincs az az elnök, aki helyettünk tudna egyesíteni bennünket. Az a diktátorok módszere.