Beteges önhittség

A legapróbb siker hatására is képesek vagyunk elbízni magunkat, a legyőzhetetlen hős mámorában úszva. Ez az a pont, amikor a többség – a fejébe szállt dicsőség miatt – ellazul, azt gondolva, hogy az ellenfelet már fél kézzel is legyőzzük, a felmerülő akadályokat játszva leküzdjük. A mámorból az esetek többségében hatalmas bukásra ébredünk, és már csak arra van erőnk, hogy a sebeinket nyalogassuk, a csúfos vereségünkért pedig másokat hibáztassunk. 

Számos példát hozhatnánk fel erre a rossz tulajdonságunkra a történelemből, nem kell azonban messzire mennünk. Már az is elég, ha visszatekintünk a magyar és a szlovák válogatott focicsapatok szereplésére. Ha az első, és ne adj isten a második gólt is a nemzeti válogatottunk lövi az ellenség hálójába, szinte borítékolható a kudarc. 

Játékosaink többsége ugyanis – a fentiekben felvázolt mentalitás alapján – ellazul, azt gondolva, hogy most már nem is kell annyira küzdeni. Az ellazulás lustasághoz vezet, ami garantálja a csúfos vereséget. 

A pályán elszenvedett vereség persze csak a drukkereknek fáj, sokkal rosszabb azonban, hogy az élet minden területén ez a kód érvényesül, aminek a hatását leginkább a gazdaságban érezzük meg. 

A 2006 előtti jobboldali kormányok reformjainak köszönhetően sikerült felpörgetni a szlovák gazdaságot. Az így annak ellenére is könnyebben vette a gazdasági válság által felállított akadályokat, hogy 2006-tól a Robert Ficóhoz hasonló „kétballábas focistákra” bíztuk a meccset, azt gondolva, hogy most már ellazulhatunk: nem kell annyira küzdenünk, nincs szükség átgondolt reformokra, megy minden magától is. És valóban, a szlovák gazdaság még soha nem teljesített olyan jól, mint manapság, amit a Fico-kabinet természetesen a saját eredményének tart. Valójában azonban a Fico-kormányokra is érvényes a mondás: több a szerencséjük, mint az eszük. A jobboldali reformokkal felturbózott gazdaság könnyebben vette a válság okozta kilengéseket, ezt követően pedig a nyugat-európai keresletnövekedésnek köszönhetően javultak a gazdasági eredményeink. A Standard & Poor’s hitelminősítő múlt héten kiadott elemzése szerint Szlovákia az elkövetkező években is dinamikus gazdasági növekedésre számíthat, hosszabb távon azonban a sikerért már meg kell küzdenünk. A lakosság elöregedése, a hatalmas regionális különbségek, a bármilyen munkára alkalmatlan állástalanok népes tábora, az iskolaügy és az egészségügy elmaradottsága miatt újabb reformokra lesz szükség. Egy ideig még eljátszhatjuk, hogy verhetetlenek vagyunk, újabb – fájdalmas és persze népszerűtlen – reformok nélkül azonban megismétlődik a régi forgatókönyv: az önhittség miatt csúfos vereségre számíthatunk, aminek a legnagyobb vesztese újra a lakosság lesz.