Besétálni hívatlanul bárhová?

A hét legfontosabb külpolitikai történései egyrészt Németországhoz kötődnek, ahol egymás után bukja a tartományi választásokat az SPD, hiába a Martin Schulz kancellárjelölti indításának bejelentését követő népszerűségi felfutás, a szocdemeket saját terepeiken pofozták vissza a CDU mögé, így az unalmas Angela Merkel újrázása már sokkal valószínűbb az újdonság varázsánál. A „Mutti” persze a nagykoalíció miatt az Egységes Párt vezérének is nevezhető jó ideje, hisz a taktika nagyasszonya az SPD-t rendre ügyesen szereli szét. Közben Franciaország Bajnaija, az új államfő, Emmanuel Macron jobboldali kormányfőt választott magának: egy kis nyisszantás a republikánus jobboldal juppéista balszárnyáról, egy szelet a szocialisták jobboldaláról (a párizsi pozícióért átlépő Manuel Valls), aztán készen az új centrista baljobbliberális kormányzópárt a két régi nagy romjain –  eképpen okoskodik egyelőre a Macron-csapat, pályázatokon keresve képviselőjelölteit.  A két nagy párt válsága azonban elég-e az új erő felemelkedéséhez? A kérdésre a nyári nemzetgyűlési választások adhatják az első értékelhető választ. *  *  * A hét magyarországi belpolitikai érdekessége a gumiszerűen nyúló slágertémák (CEU, harcban a világgal, sorosozás) helyett ezúttal legyen egy ellenzéki akció: a Momentum nevű ifjútörök olimpiamegállító szervezet elnöke besétált az Origo kormánytámogatóvá lett szerkesztőségébe, ahol kamera jelenlétében számon kérte a róluk negatív cikkeket gyártó újságírót. A régi, hamvas Fideszbe is szerelmes nosztalgiázók ujjonganak, pedig gondoljunk bele: ez lesz a norma? Besétálni hívatlanul bárhova a saját kis/nagy igazságainkért, a közösség formáit nem betartva azért, mert mások sem tartják be. Az a gond ezzel, hogy aki ellenzékben szerkesztőségekbe jár számon kérni, az hatalomban behívatja a neki nem tetszőket.