Befagyasztás

Az ország nem áll jól, az emberek (mert értük élünk-halunk) rosszul keresnek, az életszínvonal nem javul, az egészségügy botrányokkal terhelve, az oktatásügy a templom egerével van köszönő viszonyban. Ebben a helyzetben a minimum, hogy a jól kereső köztisztségviselők is meghúzzák magukat, ne mindig az adófizető. Csakhogy! A jól hangzó bejelentés nyomán a központi költségvetés 14 milliót takarít meg, ami éppen 14 megdrágított CT mutyirabatja. Csak rendszerszerű választ nem ad. A köztisztségviselők bérezését anno az átlagbérhez igazította a jogalkotó, aztán ahogyan emelkedett a nemzetgazdasági átlagbér, úgy alakultak a bérek is, éveken át nagyon jól. Majd jött a felismerés, hogy átlagbért nem sokan keresnek (inkább alatta), ezért nem szabad idegesíteni a tisztelt polgárt, okosabb, ha nem lesz növekedés statisztikai alapon.A sok pénz viszont nem itt úszik el, hanem a rossz döntések nyomán, és még több pénz az irányítottan rossz döntések nyomán – ezen pedig a lenyúlásokat kell érteni. Meg a fura közbeszerzéseket. Meg a fölösleges állami projekteket. Meg a bér befagyasztásánál is populistább ingyenvonatot. A több százezres gépkocsibeszerzéseket. És a többmilliós informatikai beszerzéseket, ahol a jóisten sem sejti, mire a milliók, ha a hivatal úgyis papírhajszát indít, ha a munkájából megélni óhajtó polgár bármilyen engedélyt próbál megszerezni. Keressenek a köztisztségviselők akármennyit az átlagbérből kiszámítva, csak ne lopjanak. Ne haveri alapon menjenek a közbeszerzések. És ne zaklassák a polgárt. Tegnap ezen a helyen az elnöki beszéd egyetlen mondatát méltatta kollégám, jól látva, hogy abban az egy mondatban annyi állampolgári keserűséget fogalmazott meg az államfő, amennyit részletezve leírni egy havi laptermés nem lenne elegendő. Mert a polgár tűr, áldozatokat hoz, de látnia kell, hogy a dolgok érte történnek. A bérek befagyasztása érte (is) történik, nincs is vele semmi baj, csak ugyanaz a helyzet, mint két politikus asszony távozásával: ezzel ugyanis NINCS LETUDVA a dolog! Szép gesztus, de már kevés. A keserűséggel teli polgárok immár a nem demokratikus rendszerek iránt fejezik ki szimpátiájukat, egy embertelen és gonosz rezsimet képesek visszasírni, és unják a banánt – meg a demokráciát. Naivan azt gondoljuk, hogy a politika a köz szolgálata, és ezt az érzést szeretnénk visszakapni, nem egy-két euforikus hétre, hanem hosszú időre, amikor sorsokat, életeket, karriereket lehet tervezni sógor-komaság nélkül, tudásra, szorgalomra, építve. Csak lássuk, hogy nem a kiizzadt húsz euróinkon halmoznak föl – nem is mindig politikusok – dáriuszi kincseket. Ha így lesz, keressenek a közszolgák akármennyit, nem lesz szükség a bérek befagyasztására sem.