Beálltak a frontok

Fico tavaly nyáron, nem sokkal a parlamenti választás után érte el rekordját, a Smert akkor a lakosság közel 50 százaléka támogatta. Ez a szám azóta lassan, de biztosan csökkent, de nyilvánvaló, hogy egyetlen párt sem fogja utolérni, sőt még megközelíteni sem az elkövetkező években. Míg Magyarországon a jobboldal, nálunk a baloldal tömbösödött, itt alakult ki a populista gyűjtőpárt. Egyértelmű, hogy Ficónak már nincs túl sok adu a kezében, nem tudja úgy kényeztetni szavazóit, mint azt tehette 2006 és 2010 között. Ha nem nyúl olyan csodaszerhez, mint Orbán Viktor mondjuk a rezsicsökkentéssel, szinte semmi esélye sem lesz feltornázni magát 40 százalék körüli eredményre. Többen arról beszélnek, hogy a nacionalista húrok megpendítésével még behozott valamit az SNS volt szavazóitól, de a múltkori felháborodott reakciók után biztosan sokkal óvatosabb lesz ebben a témában.

Ha a klasszikus, jobboldali konzervatív pártok támogatottságát összeadjuk, kiderül, hogy az SDKÚ, a KDH és Daniel Lipšic Novája szinte ugyanakkora támogatottsággal bír, mint amennyi szavazatot 1998-ban kapott az SDK, majd 2002-ben és 2006-ban az SDKÚ és a KDH. Tehát mintha visszatértek volna az eredeti eredményeikhez, és valószínűsíthető, hogy ennél jobbra nagyon sokáig nem is lesznek képesek. 2010-ben és 2012-ben ennél csak rosszabb eredményt hoztak, így a legvalószínűbb, hogy majd egymás elől marják el a szavazókat, de újakat nem nagyon tudnak szerezni. Hiába van új pártja Lipšicnek, új szavazókat egyelőre nem hozott a jobboldalra, legfeljebb egy üzenetet, hiszen az ország új vezetőjévé kiáltotta ki magát óriásplakátjain.

Ahhoz, hogy a jobboldal győzni tudjon Ficóval szemben, szüksége lesz a liberális szavazókra és a magyarokra egyaránt. Úgy tűnik, hogy Sulík újraválasztásával egy időre megnyugszanak a kedélyek az SaS-ben, de a régi-új pártelnök személye szinte garancia arra, hogy a magát liberálisnak mondó párt továbbra is rettentően elutasító lesz a kompromisszumokkal szemben. Egyelőre úgy néz ki, hogy a pártelnöknek csak egy választásra való energiája volt, és az SaS már sosem lesz képes 10 százalékon felüli eredményre. Ez arra kárhoztatja, hogy legfeljebb támogatója legyen egy jobboldali, Fico-ellenes tömbnek, vezetője semmiképpen. Ugyanez vár valószínűleg a Hídra is. Bár folyamatosan a parlamenti küszöb felettiek az eredményei, az MKP-t nem sikerült politikailag végleg legyőznie. Így folyamatosan és jogosan merül fel a kérdés, hogy a két párt valamilyen újraegyesülése, esetleg koalíciója nem lenne-e jobb mindenki számára. A megyei választáson ez már nem jön össze, de ha a magyar témában még valamit el akarunk érni a szlovák pártokkal szemben, ahhoz 5–7 százalék édeskevés.

Bár a felmérések sosem azonosak a választási eredménnyel, és a következő választás is még elég messze van, az elmúlt 15 év tisztán mutatja, hogy csoda már nem fog történni, ezért a legjobb, ha mindenki a valóságból indul ki. Az óra már ketyeg.