BB: Mi történt a mikrofoncsend alatt?

A technika ördöge alaposan megtréfált minket! Szabi a Pongóval folytatott párbeszéde közben egyszer csak kijelentette, hogy most olyan valamit fog mondani, amit nem szeretné, ha mások is hallanának. Na, ezek után nem is hallottunk egy szót sem abból, amit Szabi Pongónak mondott. Nem a Nagy Tesó műve volt, csupán a technika döntött úgy, bemondja az unalmast.

Most viszont itt olvashatjátok, hogy miről volt szó a mikrofoncsend ideje alatt.

Szabi: Figyelj Pongó, elmondom! Van egy lány és van egy fiú. Van a lánynak egy régóta tartó élettársi kapcsolata. A fiúval most találkoztak nemrég. Egyre jobban megismerik egymást és a lelki kapcsolódást egyre jobban követi a fizikai vonzalom is. Már régóta csak arról van szó, hogy azért nem történik semmi több közöttük, mert egyik sem olyan szemét, hogy kihagyja a kint lévőket...
Pongó: De itt van nálad a nyolc és tizemhat éves korod között valahol a kattanás. Már régen lenyomtad volna, ha tényleg szerelmes lennél bele!
Szabi: De miért?
Pongó: Ha tényleg szerelmes lennél, akkor nem gondolkoznál ennyit! Gyerek vagy Szabi! Neked időeltolódásod van! Voltál te már valaha szerelmes?
Szabi: Jajj Pongó! A szerelem sok mindenről szól! Ott mások érdekeit is figyelembe kell venni!
Pongó: A szerelem az csak van és jön és durr! Te nem vagy szerelmes!
Szabi: Pongó, én elhiszem neked, mert látom, hogy nem tudlak téged meggyőzni!
Pongó: Lehet, hogy én sem vagyok normális, de ez már sok...
Szabi: Pongó, figyelj, hogy magyarázzam el neked, ha az egyik pillanatban ezt mondod, a másikban meg azt.
Pongó: Én nem vagyok szakember, így nem tudok neked okos dolgokat mondani. Ha kiengednének egy könyvtárba, akkor kielemeznélek, mint állat! Már megint csúnyán beszélek...
Szabi: Pongó, nekem meg lett mondva, hogy baj lesz és ne csináljak bajt.
Pongó: Nem bajt csináltál, katasztrófát! Az egészet összefüggéseiben nézzed, amit mondtam neked, ne ragadjál ki belőle dolgokat!
Szabi: De Pongó, ezért az hozzá tartozik, hogy a harmadik embert ne csak úgy leléptessék, hanem megmondják szépen neki.
Pongó: De ahol ennyi gondolkodás van, ott nincs szerelem. Elébeszélgetnék azért egy-két nőddel, hogy mindegyiknél így elhúztad a dolgokat?!
Szabi: Pongó, most nem fogod elhinni, de a leghosszabb idő, amig egy nőre várnom kellett, az három hét. A szögelés mindig megvolt a második vagy a harmadik randin.
Pongó: Jó, de most nem arról van szó, hogy a szögelés megvolt vagy nem...
Szabi: Mondd el akkor nekem, hogy te mit csinálnál az én helyemben
Pongó: Te, én már úgy belekavarodtam, mint kismacska a fonálba! Nem tudok neked mit mondani. Már megint csak kattogunk össze vissza. Ha pszichológus lennék, kielemeznélek. Valami nem stimmel nálad, az biztos.
Szabi: Pongó, én értem, amit mondasz és igazad is van, abban, hogy ennek valahogy másként kellett volna történnie. De egyet értsél meg! Vannak olyan helyzetek, amikor nagyon nehéz a megoldás. A Zsanett, hogy mit érez irántam, azt ő tudja. Az a helyzet, hogy én egy dologgal tudom kimutatni neki, hogy szeretem, az az, hogy nem forgatom fel az életét fenekestül. Az, hogy a srác még ott volt szombaton a Kiszavazó Show-n, az még azt jelenti, hogy nincs még elszakadva a szál.
Pongó: De nekem Zsanett mondta egyszer a jakuzziban, hogy nem is árt, ha a barátja féltékeny lesz. Akkor ez viszont nagyon gerinctelen dolog. De lehet, hogy most mindenki az én dilettáns elemzéseimen röhög és azt mondják, milyen hülye vagyok.
Szabi: Nem hiszem, szerintem nagyon jól látod a dolgokat.
Pongó: Ezen a héten viszont nagyon sok minden el fog dőlni.
Szabi: Én vissza fogom fogni magam. Persze, hiányzik, hogy nem érinthetem meg.
Pongó: Szabi, az alapszabály, hogy az életben mindenért fizetni kell! Az embereket az életben nem lehet megismerni! Én csalódtam már olyan emberben, akire az életemet rá mertem volna tenni! Vannak nagyon nagy melléfogások az életben, hidd el nekem!