Baloldali politika: az út vége

A Fidesznek kétharmados többsége lett a parlamentben, de 650 ezer szavazót veszített 2010-hez képest, ami brutális mennyiség. Még akkor is feltűnő a szavazatveszteség, ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz antikampányának éppen az volt a célja, hogy minél kevesebben menjenek el választani. Azon is elmorfondírozhatunk, hogy a Fidesznek úgy lett kétharmados többsége, hogy a vele szemben álló pártok (az Összefogás, a Jobbik, az LMP és a Munkáspárt) listája közel háromszázezerrel több szavazatot kapott, mint a Fidesz–KDNP társulás. S ez főleg a kormánypárt számára kedvezően átszabott választási rendszernek köszönhető.

Ez azonban csak játék a számokkal: a baloldali ellenzéket tönkreverték. Az MSZP és a vele szövetséget kötő társaság 2010- hez képest csupán kétszázezerrel tudta növelni a szavazatszámát. Miközben az elmúlt négy év tele volt olyan botrányokkal, amelyek csak a legelfogultabb Fidesz-szavazók számára védhetők. Kár is sorolni a példákat, a baloldali sajtó ezt tette négy éven keresztül, csekély eredményességgel. A kormánypártot ugyan sokan elhagyták, de ezek az emberek nem kötöttek ki az Összefogás oldalán.

Elég megnézni a választás óta eltelt hetek újabb, nagy viharokat kavaró ügyeire adott reakciókat. A felcsúti stadionavató utózöngéi szimbolikusan bemutatják azokat a folyamatokat, amelyek az emberek fejében lejátszódnak. Egy szűk csoport (a magyar futballból élők) számára a politika egyenlő Orbánnal, aki „legalább alkot, és nem rombol”. Őket különösebben nem érdeklik az építkezés körülményei, tőlük akár Orbán Viktor Stadionnak is nevezhetnék a Panchót, akkor is boldogan tapsolnának.

Kritikusok, persze, legalább annyian vannak. S bár magát a stadiont vagy a megvalósításának módját ellenzők között sok esetben nehéz különbséget tenni aszerint, hogy az adott személy „jobbikos” vagy „gyurcsányos” alapon tiltakozik-e a szentély ellen, szembetűnő, hogy mennyien fejezik ki a tiltakozásukat a különböző internetes fórumokon úgy, hogy még véletlenül se gondolja őket senki a szocialisták támogatójának. Ez pedig sokat elárul arról, milyen tartalékok rejlenek a jelenlegi baloldali elit számára a társadalomban. Úgy tűnik, semmilyenek, a magát demokratikusnak valló ellenzék a masszív egymilliós táborán túl képtelen bárkit is megszólítani Magyarországon.

Ezerszer leírták már, de ezeregyedszer is le kell: a 2014-es választáson a szavazók (és a nem szavazók) elsősorban a magyarországi baloldali politikáról mondtak véleményt. Ebben a formában, ilyen személyi összetételben nem kell nekik. Ha Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc (valamint az őket támogató szellemi elit túlnyomó része) rendelkezne valós politikai képességekkel és érzékkel, akkor már régen lemondott vagy háttérbe vonult volna. Önkritikának azonban semmi jele, az elmúlt hetekben a baloldali sajtó főleg a Schiffer Andrással (LMP) szembeni ördögűzéssel van elfoglalva. Meg azzal, hogy ki lesz a baloldal közös főpolgármester-jelöltje.

Pedig már rég nem ez a kérdés. Hanem a baloldal teljes megújítása.

A szerző magyarországi publicista