Bakiparádé

SIDÓ H. ZOLTÁN

Lassan úgy tűnik, a gazdaság szinte valamennyi szereplője jobban felkészült az euróra, mint az állam gépezete. Robert Fico hónapok óta mással sincs elfoglalva, mint az 1950-es évek szókészletéből előbányászott spekulánsokkal (eddig egyet sem talált), az árak kerekítését ügyeskedésre használókkal, meg a monopóliumok profitéhségével. Ennek megfelelően, egy letűnt korszak szellemét felidézve az árak kordában tartásának érdekében büntető paragrafusokat gyártat engedelmes minisztereivel, egy mindenre csak utólag reagáló ártanácsot akar összeeszkábálni, az árszabályozási hivatalt további jogkörökkel ruházta fel, és legszívesebben gazdaságpolitikai jégkorszakot rendelne el – minden árat be szeretne fagyasztani.

Miközben javában tart a pótcselekvés, sorra csúsznak be a bakik. A napokban kiderült, a kettős árazás bevezetésének végső időpontja nem augusztus 8., hanem augusztus 24. Az államapparátus nem vette észre, hogy a dátum az uniós közlönyben való megjelenés időpontjától függ. Az állami eurókampánytól megkímélt sajtónak kellett figyelmeztetnie a döntéshozókat erre az apróságra. A pénzügyi tárca reagált a legérdekesebben, mondván, már tudtak a változásról, de keresték a közlés megfelelő időpontját. Ezt szerdáig nem találták meg. Tegnap kiszivárgott, a Szlovák Nemzeti Bank teljesen feleslegesnek tartja az árak megregulázását célzó törvénytervezetet, ami 2009 végéig lehetővé tenné az állam számára, hogy beavatkozzon a termékek és szolgáltatások árának alakításába. A Smer által teljes mellszélességgel támogatott, a piac szabályait megfricskázó tervezet bírálata fájdalmasan érintheti a miniszterelnököt, aki mindeddig figyelembe vette a jegybank euróval kapcsolatos észrevételeit. A nemzeti bank nem politizál, hanem szakmai alapon hozza meg állásfoglalásait, ezért nehéz lesz vele vitába szállni. Így bizonyosan az agyonhallgatás sorsára jut a kritikája. Erre egyébként a pénzügyminisztériumnak kellett volna figyelmeztetnie a kabinetet, ám Ján Počiatek monacói hajókázása óta kényszerűségből „lehorgonyzott”. Ha a jelenlegi formájában el is fogadják a törvénytervezetet, nehezen lesz végrehajtható, vagy perek sorát indítja el. Ahogyan az egyik jelentős kiskereskedelmi üzletlánc vezetője fogalmazott: tudatosan nem észrevételezik a dokumentumot, nehogy felhívják a figyelmet a paragrafusok erdejében rejtőző számos hibára.

Kicsit úgy tűnik, hogy a példásan gazdálkodó, sikeres országokat illető euróhoz nem tud felnőni a Fico-kormány. Gyermekként örül a közös fizetőeszköznek, ám annak következményeivel nem tud mit kezdeni. A világ legnagyobb piacának pénzét veszi át az ország, miközben Fico az 1980-as években a politikai gazdaságtanból letett vizsgájának ismeretéből táplálkozik. Szabadsága idején átlapozhatna egy korszerű közgazdasági kézikönyvet is. Hallgathatna a szívéhez közelálló Leninre: tanulni, tanulni, tanulni…