Azok hangja, akiket nem lehet hallani

Szlovákiának új elnöke van, az első női elnöke. 

Elnöksége első napjának legjobban várt eseménye a beiktatási beszéd volt, és megerősítette a várakozásokat. Čaputová mindenki elnöke kíván lenni, és a felsorolásból nem hagyta ki a nemzeti kisebbségeket és etnikai csoportokat sem. 

A várakozásoknak megfelelő teret kapott beszédében az ország európai és transzatlanti irányvonalának erősítése is. Ez ugyan kötelező kör volt, de nem mellékes, főleg ha azt látjuk, hogy a politikai térfél mindkét oldalán vannak olyan szereplők, akik ezt nagyon szívesen megkérdőjelezik. 

Szlovákia 1989 utáni fejlődésének motorja és egyben irányítója is az unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás, hiszen már előtte irányt szabott az országnak, majd pedig segítette a demokratikus intézményeink fejlődését, erősödését. 

A szélsőséges pártok választóinak megszólítása is fontos eleme volt beszédének. Jól látja, hogy az igazságtalanság okozta elégedetlenség megnyilvánulásának egyik formája a düh, viszont megoldást nem jelent semmire. 

Azt is látnia kell azonban, hogy ez a harag vagy annak mértéke sok esetben nem a valós körülmények eredménye, hanem mesterségesen, politikai célból szított indulat. 

Könnyű a leszakadó régiók nehéz helyzetben lévő lakosságát egymás ellen, a még rosszabb helyzetben lévő roma lakosság ellen, vagy éppen az országba meg sem érkező menekültek ellen hergelni. Az elnök egyik legfontosabb feladata rámutatni ezekre a káros politikai vonulatokra itthon és az unióban is, hiszen az európai parlamenti választáson is láthattuk, hogy ezek a trendek nem állnak meg az országhatároknál. 

Čaputovát sokan fogják hasonlítgatni elődeihez, és bizonyos mértékig ez rendben is van. Ebből a szempontból nincs nehéz helyzetben, mert elődjei közül nem sokan teljesítették a velük szemben támasztott, gyakran nem is túl magas elvárásokat. Ivan Gašparovič teljesítménye említésre sem méltó, róla a wikipediában is elég lenne annyit írni, hogy a Smer hű kiszolgálója volt két cikluson át. Túl sok kiemelkedő eredményt Rudolf Schusternél sem lehet említeni. Talán Michal Kováč teljesítménye a legerősebb a köztársasági elnökök mezőnyében, de nála nagy szerepet kapott a korszak, a korábbi pártelnöke és támogatója, Vladimír Mečiar és a mečiarizmus elleni harc. Bízzunk benne, hogy ilyen helyzet Čaputová elnöksége alatt nem áll elő. 

Kötelező, de nem túl nehéz feladat lesz Andrej Kiska teljesítményének felülmúlása. Feltehetően éppen elődjének üzent azzal a mondattal, hogy igyekezni fog felülemelkedni a személyes támadásokon, és nem fog megfeledkezni arról, hogy elsősorban az emberek szolgálata a feladata. 

Bizonyos mértékben jogos odamondás Kiskának, aki az utóbbi két évben elsősorban Robert Ficóval harcolt, személyesen és a hivatalából is. Kérdés azonban, hogy Čaputová tudja-e majd elődjénél jobban kezelni az éles politikai helyzeteket. Tud-e úgy kompromisszumot kötni, hogy ne veszítse el arcát. A politika egyik oldalon sem csak a nemes elvekről és a szolgálatról szól, egy kormány felállításához sok kompromisszumra van szükség. A köztársasági elnököt védi a hivatala, de egyben meg is köti a kezét. Čaputovának nincs túl sok ideje a felkészülésre, nem nagyon számíthat a 100 napos türelmi időre sem. Néhány hónap múlva parlamenti választás lesz, a kampány már talán ma elkezdődik Andrej Kiska pártjának bemutatásával. Čaputová teljesítményének végső megítélésében azonban az játssza majd a legnagyobb szerepet, hogy tudja-e teljesíteni azt, amit beszédében ígért, tud-e azok hangja lenni, akiket nem hall meg a többség.