Az újságírás nem aktivizmus

Természetes, hogy a szlovákiai lakosság ilyen nagy részét megszólító lapok reakciókat váltanak ki. Elsősorban közszereplők (nemcsak politikusok, hanem bírák, ügyészek és köztisztviselők is) szokták kommentálni a munkánkat. Az NMH-ra adott reakcióik nem csupán védekezés a részükről, hanem ebből politikai kérdést csinálnak, sőt egyesek számára ez a politikai kommunikáció egyik fő irányvonala. Az ilyen típusú közszereplőt kitűnően példázza Igor Matovič, aki a Penta tulajdonában lévő médiumokat húzza elő aduászként a számára döntő pillanatokban, például a választások előtti kampányban. Hasonló szókincset használó külön csoportot alkot az újságírók egy része, főként a Denník N, a Sme és az Aktuality, illetve időnként ide sorolhatóak más médiumok képviselői is. Éppen az ő nyilatkozataik miatt döntöttem úgy, hogy megírom ezt a véleménycikket. 

Annak a kultúrának, amelyet újságíró kollégáimnak is régóta próbálok átadni, része az a meggyőződés, hogy munkájuk eredményeként a sikert elsősorban az olvasóink és a nézőink határozzák meg, nem pedig a Facebookon kiabáló politikusok vagy a Denník N újságírói. 

Mindig is azt mondtam, hogy akik sértőnek találják a tartalmainkat, azok számára a sajtótörvény értelmében léteznek bizony szokványos eszközök, melyekkel kifejezhetik az elégedetlenségüket, ilyen például a helyreigazításhoz és a válaszadáshoz való jog. Van egy önszabályozó testület is, a Sajtó- és Digitális Tanács, amely éppen azt a célt szolgálja, hogy a médiakörnyezet kultivált legyen. 

Az utóbbi időben lényegesen megváltoztak az NMH tulajdonosi struktúrája ellen irányuló támadások és címkézések az újságírói közösség egy bizonyos részétől, különösen a Denník N-től. Egyrészt sokkal gyakrabban fűznek kommenteket az NHM által kiadott lapokhoz, másrészt a megütött hangnem is egyre agresszívebb. Cikkeik és kommentárjaik rendszeres időközönként, szinte naponta tartalmaznak olyan, többnyire kontextus és konkrétumok nélküli állításokat, amelyek szerint a Penta médiumai és bulvársajtója a jelenlegi kormányt szolgálja, sőt kritikátlanul támogatja. 

A legolvasottabb hetilap, a Plus 7 dní 30. évfordulója alkalmából 2020-ban egy kommentárban kifejtettem, hogy a mi lapjaink soha nem lehetnek és nem is lesznek semmilyen kormányhatalomnak az alárendeltjei vagy támogatói. Ezt nem tehetjük már csak azért sem, mert a mi olvasóink között az összes politikai irányzat és világnézet képviselői előfordulnak. Fico kastélylátogatásai, Boris Kollár transzszexuális ügye, Matovičék váltóügye, Šeliga titkos ivászata Žitňanskáékkal vagy Saková és Zurian síelős randevúi mind azt mutatják, hogy lapjaink a saját műfajukhoz hűen teszik a dolgukat. Nos, megemlítem még az SNS jelenlegi elnökét, Andrej Dankót. Ha az, ahogy szerkesztőségeink feldolgozták a közlekedési lámpával való éjszakai ütközését, illetve ahogy sikerült exkluzívan leleplezni az új barátnőjével tett dubaji útját, a kormányhatalom szolgai pártolásának példája, akkor valószínűleg más térben és időben élünk, mint a Denník N. 

Kiadónk szerkesztőségeiben különböző politikai nézeteket valló emberek ülnek. Meggyőződésem, hogy nálunk sokkal inkább tiszteletben tartják a pluralizmust, mint a Denník N-ben, amely egyszerűen nem tűri a saját maga által kialakított véleményvonaltól való eltérést. Miért? A Denník N más üzleti modellel rendelkezik, mint a kiadónk és a médiumok túlnyomó többsége, amely a digitális előfizetéseken alapul. Ez részben arra kényszeríti őket, hogy aktivisták legyenek, és folyamatosan mozgósítsák olvasóikat, ismételten meggyőzve őket arról, hogy csak az ő nézeteik és értékeik a helyesek. Ebbe kétségtelenül beletartoznak a demokrácia, a bolygó vagy egy kisebbség jogainak megmentésére irányuló különféle felhívások, amelyeket gyakran patetikusan fogalmaznak meg.

Az előfizetőkkel való intenzív kapcsolattartás, amely az azonos közös értékeken és ideológián alapul, a Denník N számára prioritást élvez, de ennek komoly ára van, ami az olvasóik összlétszámában nyilvánul meg, ami folyamatosan csökken. Ráadásul a parlamenti választások eredményei vagy a politikai pártok preferenciáinak jelenlegi állása azt mutatják, hogy a Denník N és ideológiai szövetségesei nem olyan véleményformálóak, mint amilyennek tettetik magukat. Talán ez az oka annak, hogy ez a médiális kisebbség az utóbbi időben úgy döntött, hangosabban ragadja magához azt a jogot, hogy ők a média erkölcsének vagy minőségének őrzői. Például szemérmetlenül „oktatják” a Markíza televízió tulajdonosait és vezetőségét arról, mik az elfogadható és mik a nem elfogadható változások a hírszolgáltatásukban. Beskatulyázzák az újságírókat, jó és rossz emberekre osztják őket. Azok, akik feltétel nélkül ugyanazt a véleményt vallják, mint a Denník N, a „jók”. A „rosszak” közé tartoznak az oligarchikus médiumok, ahol több száz újságíró dolgozik, és sokan közülük jóval régebbtől vannak a mediális környezetben, mint vetélytársaik, de tiszteletet csak akkor érdemelnének, ha aktivista narratívát terjesztenének. A médiateret azonban, ahogyan az egész társadalmunkat is, sokkal szélesebb véleményspektrum alkotja, mint ahogyan azt a Denník N, a Sme és az Aktuality vezetői megpróbálják leszűkíteni. 

Nem terjesztem és elutasítom a fokozódó radikalizálódást, valamint a média, sőt az egész társadalom „feketékre” és „fehérekre” való felosztását. Szabadon fogunk foglalkozni azzal, ami a politikában és a szlovák médiumokban is történik. Ezt úgy fogjuk tenni, hogy hűek maradunk ahhoz a műfajhoz, amelyben működünk, miközben szem előtt tartjuk kiadóvállalatunk értékeit és több száz újságírónk szakmaiságát, akik mesterei a szakmájuknak. Éppen ezeknek az újságíróknak, akik nem csak a mi kiadónkban dolgoznak, szeretném kifejezni támogatásomat és tiszteletemet. 

A szerző a News and Media Holding vezérigazgatója