Az új erő most nyerő

Egyelőre bátortalanul, minden látványosság nélkül folyik Radoslav Procházka új pártjának kiépítése. Azé a párté, amely állítólag képes lesz megtörni a Smer dominanciáját. Ám a politikai paletta Procházka sikerétől függetlenül készen állhat az átrendeződésre. Visszatekintve a szlovákiai demokrácia hagyományaira, két nagyobb korszakot tudunk megkülönböztetni, mindkettő más-más politikusi réteghez kötődik. De mindkét generáció népszerűsége és hitelessége megkopni látszik, teret adva az új alternatíváknak. Az első csapat a rendszerváltás után jelentkezett. A változások következtében a régi, kommunista elit nagy része lecserélődött, teljesen új és akkor hitelesnek ható arcok kaptak helyet a politikában. Ebben a közegben formálódott az a verseny, amelyet visszatekintve a demokratikus és a demokráciaellenes oldal harcának írnak le az elemzők: egyik oldalon a mečiari HZDS és a nacionalisták (például Ján Slota), a másikon pedig jobb- vagy baloldali ideológiára való tekintet nélkül mindenki más, a Nyugat-párti erők álltak. A HZDS 1998-as választási bukásakor ezt a keretet meghaladta és átlépte a szlovákiai politika, más, gyakorlatilag klasszikus módon formálódtak újra a frontvonalak: a Dzurinda-féle SDKÚ és a jobboldali-liberális pártok ellenpólusaként határozta meg magát az SDĽ, részben pedig a HZDS romjain kialakult a baloldali elit, élén a Smerrel. Ezt az olvasatot próbálja a nyilvánosság egyre eredménytelenebbül alkalmazni a jelenkori történésekre is, legyen szó Kotleba térnyeréséről vagy akár Fico kudarcáról. A márciusi elnökválasztás az elitforgás szempontjából különleges jelentőséggel bírt: a jelöltek között ugyanis minden korosztály képviseltette magát. Első körben látványosan elbuktak az első generáció nagy személyiségei – Milan Kňažko vagy éppen Ján Čarnogurský, a második körben pedig kiderült, hogy Robert Fico, a második generáció legnagyobb sztárja szintén elhasználódott, ezért is verhette meg egy politikán kívüli jelölt, Andrej Kiska. A politika működésének (is) az egyik legfőbb alapelve az elit folyamatos cserélődése. Ahogy új választói generációk nőnek fel, a régiek lassan kiöregednek (vagy szó szerint kihalnak), s új tapasztalatok alapján történik a pártválasztás, a problémák megfogalmazása. Például a cikkíró homályosan emlékezik még arra is, hogy miként zaklatták a kisgimnáziumban az osztályokat a kerületi tanfelügyelők és miről szólt a bizonyítványharc, a jelenlegi elsőválasztók azonban az uniós tagságot is természetes adottságnak tekintik, nemhogy a hiányát át tudnák érezni. Lassan tizenhat évvel a jobb–baloldali erőtér fokozatos kialakulása után Szlovákiának is új problémákkal kell megbirkóznia. A politikusok és a feltörekvő pártok viszont egyelőre csak keresik a választ arra, hogyan.