Az orosz kapcsolat

A Jobbik első kézből követhette az eseményeket, ugyanis a Kreml meghívására (néhány más szélsőjobboldali és baloldali politikus társaságában) nem más ellenőrizte a „népszavazás” tisztaságát, mint Kovács Béla EP-képviselő. Az az ember, akiről a minap kiderült: az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentést tett ellene, amiért állítólag az unió intézményei ellen kémkedett. Ez vagy így volt, vagy nem, tény, hogy Kovács Béla kémkedés nélkül is a Putyin körül orbitális pályán keringő politikai és civil világba vezette át pártját az elmúlt években – ugyanabba a világba, amelyben a jelenlegi kétharmados magyar kormánypárt is otthonosan mozog. Innentől kezdve nem is az a kérdés, mi a helyzet Kovács Bélával meg a Jobbik Kreml-közeliségével, hanem hogy ebből a, khm, világnézetből mit tud magának a Fidesz felhasználni, ill. reciklálni. Az igazán ütőképes orosz kapcsolatot Európában ugyanis nem a szélsőjobbos Mickey Mouse-szervezeteket („Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége”) maga köré gyűjtő, az európai szélsőjobbon belül is marginalizálódó magyar rasszista párt jelenti, hanem Orbán Viktor. Hogy mást ne mondjunk, a lakosság háta mögött végigtárgyalt paksi alku eredményeként ő és b. pártja kötötte hosszú évtizedekre az orosz érdekekhez a magyar atomenergia-ellátást.  Történt például, hogy a jól sikerült krími happening után ukrán hírportálok bizonyítottnak látták, melyik ország áll valójában a Jobbik mögött. Úgy fogalmaztak, hogy „Kovács a krímihez hasonló forgatókönyvben gondolkodik Kárpátalját illetően, a Jobbik Nagy-Magyarország visszaállítását célzó projektjében”, néhányan pedig jelképesen le is pecsételték a képviselő kárpátaljai EP-irodáját, mivel az „a szeparatizmus potenciális darázsfészke.” Nem oszlatta éppenséggel ezt a gyanút egy másik Jobbik-politikus, a Magyarországon zsidólistákat vizionáló Gyöngyösi Márton sem, aki közölte: pártja külpolitikai prioritásai közül „első helyre helyezi a Kárpátalján élő magyar és ruszin kisebbségek területi autonómiája melletti kiállást.” Nem nagyon mondott mást a minap egy másik oroszbarát polgártársunk sem, eltekintve attól az apróságtól, hogy ő Magyarország miniszterelnöke. Sem a hazai, sem a határon túli magyarság szempontjából nem igazán szerencsés, ha beiktatási beszédében közli: „A Kárpát-medencei magyarokat megilleti a kettős állampolgárság, megilletik a közösségi jogok, és megilleti az autonómia is. Ez az álláspontunk, melyet képviselni fogunk a nemzetközi politikában. Mindennek közeli aktualitást ad az Ukrajnában élő 200 ezer magyar helyzete, melynek meg kell kapnia a kettős állampolgárságot, meg kell kapnia a közösségi jogok teljességét, és meg kell kapnia az önigazgatás lehetőségét is.” Mondja mindezt, miközben Kelet-Ukrajnát a szemünk láttára destabilizálja a Kreml a katonaság, a titkosszolgálat és a pszichológiai hadviselés eszközeivel, és miközben valamiért (valószínűleg ez csak a véletlen műve) nem erősíti meg, hogy egyébként elemi érdekünk az erős és egységes Ukrajna. Elbizonytalanítva és kiakasztva fél Kelet-Európát, főleg a lengyeleket, akik nem hajlandók elfogadni, hogy valakik itten profitálni akarnak az ukrán entrópiából. Kovács Béla? Minek ide még Kovács Béla? A szerző a hvg.hu publicistája