Az olimpiától mentsen meg!

Először is minden tisztelet a magyar olimpikonoknak, mindig nagy öröm a sikereiket látni. De nem állhatom meg, le kell írnom, ez volt az első olimpia, hogy magyar közvetítést élőben nem láthattam. Az M4 sportcsatorna megalkotása a gyakorlatban hatalmas öngól volt a határon túli magyarok számára, az Orbán-kormány ezt is elszúrta, nagyon.

De vissza a pénzügyi katasztrófához, ami Magyarországra várna, ha „sikeres” lenne Budapest pályázata a 2024-es nyári olimpia megrendezésére. Tegyük gyorsan hozzá, hogy Szlovákia borítékolhatóan hasonló végeredménnyel „örülhetne”, ha a téli játékok gazdája lenne. Hála a gondviselésnek (meg a krakkói lakosok bölcsességének), ez a veszély egy ideig nem fenyeget, mivel a lengyelek 2014-ben visszavonták Krakkó jelölését a 2022-es téli olimpiára, s ezzel a közös rendezésűnek szánt sportesemény szlovák részét is automatikusan kisiklatták. Ezzel (egyelőre?) megúsztuk a dolgot, nem úgy Magyarország, amely egyedül készül megrendezni a télinél általában jóval drágább nyári játékokat.

Azért általában, mert egy kivétel van. Orbán egyik „illiberális” példaképe, Putyin Oroszországa a 2014-es Szocsiban rendezett téli játékokkal nemcsak ez alól lett kivétel, hanem egyből beállította a minden idők legdrágább olimpiája rekordját (22 milliárd dollárnyi költséggel). De nem kell az extrémekkel riogatni, elég, ha az átlagot vesszük. Az Oxfordi Egyetem nemrég megjelent tanulmánya az 1960-as római rendezéstől vizsgált meg 15 nyári és téli olimpiát. A végkövetkeztetés: a játékok megrendezése a költségek szempontjából a legrizikósabb és legveszteségesebb megaprojekt, amit egy város magára vállalhat. A vizsgált időszakban kivétel nélkül minden városban túllépték az eredetileg elfogadott költségvetést, és mindössze egyetlen olimpia, az 1984-es nyári, Los Angeles-i tudott pénzügyi nyereséget felmutatni.

A tanulmány szerint a nyári játékok átlagos költsége 5,2 milliárd dollár, a télieké 3,1 milliárd volt. A költségvetést átlagban 156 százalékkal (!) lépték túl a rendezők, ebben a tekintetben a rekorder az 1976-os montreali nyári olimpia, ahol 720 (nem elütés, hétszázhúsz) százalékkal sikerült túllépni a büdzsét, és ez három évtizedre eladósította a várost. Közismert, hogy az athéni játékok megrendezése jelentős mértékben hozzájárult Görögország későbbi adósságproblémáihoz, meg az is, hogy a létesítmények jó része kihasználatlanul rohad és omladozik a görög fővárosban. A két napja zárult riói olimpia visszás pénzügyeivel kapcsolatban is sokat cikkezett a nemzetközi sajtó. A csőd szélén lavírozó Rio de Janeiro szövetségi állam pénzügyi segítségre szorult a csőd szélén lavírozó brazil szövetségi kormánytól, néhány héttel az olimpia megkezdése előtt. Miközben a brazil gazdaság két éve recesszióban van, Rió államban nincs pénz a kórházak fenntartására, az egészségügyi dolgozók és rendőrök bérére.

Mindezek után el kellene hinnünk, hogy 2024-ben Budapesten minden másként lesz: a költségeket jelentősen leszorítják, és nem lépik túl a keretet, időre elkészülnek a létesítmények, jó minőségben és később nem kihasználatlanul fognak omladozni, és az országot nem viszi csődbe az olimpiai kaland. Csakhogy a sógor-koma-haver Magyarországon pontosan ennek az ellenkezője várható, és a sikeres pályázattal kizárólag a haveri kapitalizmus és a maffiállam kormányközeli oligarchái járnának jól (az állami megrendelések lévén), meg néhány politikus. A magyar lakosság jó része persze ösztönösen sejti ezt, a közvélemény-kutatásokon rendre kisebbségben vannak a budapesti rendezés támogatói.