Az MKP szerint a világ

Csáky Bugárék távozását és politikai aktivitását egyértelműen árulásnak, önérdekű és haszonelvű cselekménynek minősítette kongresszusi beszédében. Kijelentvén, hogy szerinte volt kollégái „elhagyták a zászlót, becsapták társaikat és választóikat“. Csáky továbbá aláhúzta: „Ez az egész kitaláció (mármint a Bugárék által alapított Híd párt - B. L. megjegyzése) nem a mi közösségünk érdeke, ez kiáltóan idegen politikai érdek, amit el kell utasítani.“ (Vajon a szlovákiai magyarok vagy az MKP „közössége“ érdekeire gondolt Csáky? - B. L.). Ezt a dilemmát talán a szlovákiai magyar, illetve a dél-szlovákiai választók szíveskednek majd feloldani. Ugyanis nyilván sokkal őszintébben vannak tisztában saját érdekeikkel, mint azok a politikusok - tekintet nélkül arra, hogy Csáky vagy Bugár „istállójából“ szállnak-e ringbe a politikai babérokért -, akik a bizalmukra, vagyis a szavazataikra hajtanak.

Egyelőre úgy néz ki - legalábbis az utóbbi két hónap közvélemény-kutatási adatai szerint -, hogy döntetlenre áll a meccs. Hiszen tulajdonképpen hajszálnyira megegyezik az MKP-val és a Híddal szimpatizáló lehetséges választók arányszáma. Ebben a szimpátiatendenciában azért nincsen semmi különös, mert a két párt értékrendje és programja közt majdnem csak annyi a különbség, hogy az egyik több mondattal van leírva, mint a másik... A két párt közti rivalizálást tehát valószínűleg az dönti majd el, kinek hisz inkább a megszólított választóbázis? Csákyt vagy Bugárt tarja-e alkalmasnak az általuk kiszemelt célközönség arra, hogy programjaikat képesek megvalósítani? A lehetséges dél-szlovákiai - legalább nyolcvan százalékban magyar nemzetiségű - választónak e tekintetben szinte csak azt kell mérlegelnie, milyen pártokkal, milyen politikusokkal együttműködve lehetséges pártprogramot teljesíteni, illetve választói érdeket érvényesíteni Szlovákiában. Az MKP kongresszusán egyértelműnek tűnt, Csáky ilyen értelemben arra az Orbán Viktorra számít, akiből jövőre nagy valószínűséggel Magyarország miniszterelnöke lesz. Feltételezhető ugyanis, hogy Orbánt nem csupán holmi „kampánycelebként“ hívták meg Rimaszombatba, és persze ő sem csak ezért vállalta az aktív vendégeskedést. Bugárék viszont, az MKP politikusaival ellentétben, inkább idehaza, Szlovákiában keresnének erős szlovák szövetségeseket. Hogy velük együttműködve próbálkozzanak programjuk teljesítésével, választóik érdekeinek érdemi érvényesítésével, nem kevésbé pedig párbeszéddel. Legyen szó akár az MKP programjában „területi önrendelkezésnek“ álcázott, Orbán kongresszusi beszédében pedig nyíltan autonómiaként fölbukkanó vágyálomról. Arról, milyen az MKP és Orbán szerint a világ… Mert hiszen a szlovákiai választók sorsa vitathatatlanul sokkal inkább a pozsonyi törvényhozásban befolyásolható, mint a budapestiben…