Az MKP nem felejt, nem tanul?

Most aztán vesznek megint egy nagy levegőt a politikusok és nekigyürkőznek az önkormányzati választások kampányának. Ahogy az lenni szokott, ki-ki lehetőségei, de leginkább tehetsége szerint nyomul már, avagy majd, a maga és pártja nevében kínálkozva.

Nyilvánvaló, hogy a kormánypártiaknak sokkal könnyebb dolguk van és lesz, mint a parlamenti ellenzékieknek. A legnagyobb bajban persze a parlamenten kívülre szorult pártok politikusai vannak. Leginkább azok, akiknek mintegy két évtizednyi kemény munkával sikerült magukat kiküzdeni a pályaszélre, a körön kívülre. Azaz a közpénzekből működtetett parlamenti inkubátoron kívülre. Ahol bizony sokkal kevésbé van számukra élettér, mint amennyire azt képesek voltak elképzelni a körön belül. Hát még, ha elképzelni sem tudták, esetleg velük fordul elő, hogy az uborkafa tetejéről ők landolhatnak a közélet hátsó udvarában…

Két párt politikusai jutottak, vagyis juttatták magukat ilyen sorsra, nevezetesen a Mečiar-féle HZDS és a Csáky-Duray-Berényi trió fémjelezte Magyar Koalíció Pártja.

Ne törődjünk most Mečiarékkal, le vannak sajnálva, ahol vannak. A vén gazember és mamelukjai régen megérettek a sorsukra, csináltak ugyanis annyi balhét, mióta a hatalmat bitorolták, hogy jobb helyeken nemcsak a pályaszélre kerültek volna, hanem rég hűvösön rothadnak.

Itt van viszont a Magyar Koalíció Pártja, amelynek volt lídereit sokkal inkább a lúzerség jellemzi, mint a gazemberség. Merthogy ők a párt privát szemétdombjának birtoklásáért maguk gerjesztette testvérharc, mondhatni, pártkannibalizmus áldozatai lettek. Vagyis egyáltalán nem holmi külső ellenség szórta szét őket, amint fiaskójukat ők maguk igyekezték magyarázni a választások után – tették mindezt az önámítás klasszikus kórisméje jegyében.

Van ez így, jobb helyeken is előfordult már ilyesmi. Sőt, olyasmi is, hogy kendőzetlen, kegyetlen önreflexiót követően feltámadt tetszhalottaiból egy-egy politikai grupp. Ám, ha elmarad az önreflexió, vagyis sem felejteni, sem tanulni nem képes az adott egylet, akkor aztán végleg lehúzható a redőny. Már ha maradt ablak meg redőny egyáltalán a pártkócerájban.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy az MKP-ban sem felejteni, sem tanulni nem képesek a maradék aktorok. Különös tekintettel a válságmenedzsernek szánt Berényi József elnök úrra. Ellenkező esetben nem dolgozna oly izzadtságszagúan még most is szinte kizárólag azon, hogy önmaga és vert hada magyar azonosságtudatát (magyar identitás) kizárólag Bugár Béla és az általa fémjelzett Híd polgári párttal szemben próbálja meghatározni. Mintha mi sem történt volna, vagyis mintha nem az MKP, hanem a Híd politikusai estek volna kénytelen-kelletlen pofára. Sőt, mintha a Híd politikusai intrikáltak volna éjt nappallá téve a lehető legprimitívebb módon a parlamenti választások előtt az MKP ellen, nem pedig fordítva…

Holott nem kell ahhoz Berényit jellemző, mintegy húszéves politikusi tapasztalat, hogy rájöjjön valaki, ha egy párt vezetői és katonái éveken át mindössze (nemzeti, nemzetiségi) ellenségképre, intrikára, a maguk és lehetséges híveik szenvedésére építik ágendájukat, annak előbb-utóbb bukás a vége.

Úgy tűnik, az MKP elnöke húsz év leforgása alatt sem volt képes elsajátítani a politika ábécéjét. Ellenkező esetben eszébe sem jut, hogy dörgedelmes sajtónyilatkozatban essen neki Bugár Bélának. Kijelentve, hogy Bugár átvette a HZDS és a fasisztoid Slotáék nyelvtörvény melletti érvelését (sic!). Mivelhogy Bugár egy terjedelmes interjúban azt találta mondani, az MKP a választási kampány során egynyelvű óriásplakátjaival egyértelműen provokálni akarta az evidensen nacionalistára hangolt, ostoba nyelvtörvényt… Talán nem így volt, hölgyek és urak? Talán bizony nem azért tüntetett Szlovákia-szerte – tök szlovákok lakta vidékeken is – kizárólag magyar nyelvű billboardjaival az MKP, hogy a hatalmon levő stupid szlovák nacionalisták nekiessenek? Hogy aztán ennek láttán a megfélemlített szlovákiai magyar szavazó, miután részvét ébredt benne az MKP politikusai iránt, egy emberként fölsorakozzon a párt mellett?

Dehogynem! Csakhogy nem működött a dolog. Többek között azért nem, mert a Hídban politizáló riválisokat is, szavazatszerzési célból, mint most, épp olyan förtelmes ellenségnek, sőt, vírusnak minősítették Berényiék – a Híd lehetséges szlovákiai magyar szavazóival egyetemben –, akár a valóban gyalázatos módon viselkedő szlovák nacionalistákat…

Biztosra vehető, most sem működik majd, ami nem működött a parlamenti választások kampányában. Kivált, ha az érintettek még csak kísérletet sem tesznek, hogy kigyógyuljanak a kampányvakságból, a hazug intrikáikból, az öncélú provokációból…