Az LMBTQ+-birodalom

Kezdem megszokni, hogy Magyarország kormánya és a kormányközeli illetékesek napról napra jobban sarkítják az LMBTQ+-témát, de még mindig tudnak meglepetéseket okozni. Én tudom azt, hogy régebben a szexuális felvilágosító órák meglehetősen gyengék voltak, és „szégyen” volt erről beszélni, de ha már széles vállal beleállunk egy témába, akkor illik egy kis utánajárás, ha nem is szakmai rálátás. A szexualitásról Michael J. Basso könyvében olvashatunk a legegyszerűbben szakszerű keretek között. Két elmélet létezik: az egyik a biológiai, mely szerint örökletes a szexuális irányultság, a másik a környezeti, ami azt foglalja magába, hogy a kisgyermek milyen környezetben nő fel. A jó hír, hogy egyik elmélet sem bizonyított, de bármi legyen is az ok, az tény, hogy az ember kevéssé vagy egyáltalán nem tudja befolyásolni, hogy homo-, hetero- vagy éppen biszexuális. Azt az állítását nehéz elhinni a ház elnökének, hogy bejárnak „igét” terjeszteni a homoszexuálisok, mondván: most már pedig „báránykáim, melegek lesztek”. Az lehet, hogy ha egészséges szexuális felvilágosító órák működnének az országban, akkor ennyire nem látnánk sarkalatosan, de hát… Lassan már azt is megmondják, hogy az egészséges házassághoz szükségszerű heti kétszeri együttlét, de három már nem lehet, mert rombolja a családot…

A család intézményét nem tudja támadni a szexuális irányultság, ugyanis, mikor erről beszélünk, akkor csak a vonzalmat határozzuk meg a másik nem iránt, vagy az azonos nem felé (esetleg mindkettő irányába). A család intézménye: azoknak az embereknek társadalmilag elismert csoportja, akiknek egymáshoz való viszonya vérségi vagy házassági kapcsolaton alapszik – olvasható a Magyar néprajzi lexikonban. Ebből fakadóan azokban az országokban, ahol engedélyezett az azonos neműek házassága, gond nélkül családot alapíthatnak, hisz házassági kapcsolaton alapszik a viszony.

Látjuk azért, hogy élesen elválasztódik a kettő, hisz nemi irányultság esetében a másik iránti vonzalomról beszélünk, a család esetében pedig egy intézményesített szövetségről két ember között.

A családot lehet vizsgálni a szociológiai színtéren is, ami annyit tesz, hogy emberek közössége vagy több közösség kapcsolata, ahol a tagok között leszármazotti, házassági vagy örökbefogadási kapcsolat van. És még ha a statisztikai fogalmakat is nézzük, akkor így olvashatunk róla: a család leggyakoribb három formája – házaspár, házaspár gyerekkel, egy szülő gyerekkel. Sehol nem látjuk kiemelve a férfit, a nőt, a homoszexualitást, a heteroszexualitást. Ha csak a fogalmakból indulunk ki, akkor a homoszexuális párt a házasság intézménye egyértelműen családdá emeli, s mivel az örökbefogadás is lehetőség a családalapításban, így létrejöhet a „szülők és gyerekek” jelenség.

Néha járhatnának körbe felvilágosító kötetek magasabb körökben is, Michael J. Basso zseniális szerző. A szexualitás (identitástól függetlenül) olyan összetett dolog, hogy sokkal többet kell foglalkozni vele ahhoz, hogy érdemlegesen beszélni tudjunk róla, nem csak úgy van, hogy „hééé, ez rossz…pfuj!”