Az igazi veszteség

A Trend hetilapban megjelent egy valószínűleg félreértelmezett mondat, mely szerint Radičová nem zárta ki annak lehetőségét, hogy új pártot alapít. Ezt a hétvégi Új Szóban megjelent interjúban már egyértelműen cáfolta. Vasárnap pedig kiszivárgott, nem fog indulni az előrehozott választásokon, sem az SDKÚ, sem más párt színeiben. Ennek okairól első körben saját párttársai előtt kíván beszélni, s csak ezután a nyilvánosság előtt. Ám egy dolgot már előre jelezett: ő betartja Robert Fico be nem tartott ígéretét, és volt miniszterelnökként nem fog beülni az ellenzéki padsorokba.

Iveta Radičová a lehető legjobb volt, ami a szlovák jobboldali pártokat érhette az elmúlt két évben. Ezen a helyen is már sokszor leírtuk, hogyan volt képes szembeszállni a baloldali populizmussal, megszorítani Gašparovičot és legyőzni Ficót. Ám nem külső ellenfelei, hanem belső barátai győzték le, ők őrölték fel energiáját. Hogy most az SaS kiszavazása, vagy az SDKÚ valamiféle belső összeesküvése kényszerítette térdre, bizonyos szempontból lényegtelen. Egy biztos, nemcsak az SDKÚ, hanem a teljes jobboldal veszít azzal, hogy Radičová kivonul a politika első vonalából. A legnagyobb kormánypárt szavazóinak jelentős része pont a miniszterelnökhöz kötődött leginkább, így kérdéses, hiteles marad-e számukra a párt Radičová nélkül. Ha nem, az is kérdéses, vajon a többi jobboldali párt át tudja-e venni a szavazókat. Mert ha nem, ezek a csalódott szavazók otthon maradnak, ez pedig a baloldal, azaz Robert Fico malmára hajtja a vizet.

Radičová a szombati interjúban arról is beszélt, hogy míg Ficónak a baloldalt sikerül integrálnia, a jobboldalon szaporodnak a pártok, holott mindenki tisztában van vele, egy párttal, egy erős vezetővel lehetne igazán szembeszállni a baloldali populizmussal. A miniszterelnök tisztában van azzal is, hogy ezt a feladatot elvileg neki kellett volna betöltenie, de ehhez nem volt elég erős. Bár az országot remekül tudta külföldön képviselni, otthon, hazai pályán, a jobboldali pártok marakodásában maradt alul. Nőként, az egyik párt alelnökeként, miniszterelnökként nem sikerült úgy terelgetni a többieket, hogy mindenki megértse a közös célt. Inkább professzoros, olyan államfős, tudós alkatú politikus ő, semmint napi politikus. Még tavaly, egy szakmai beszélgetésen mondta, ő inkább úgy lágyan, kedvesen terelgetni, koordinálni próbálja a négy pártelnököt, nem pedig kemény kézzel, követelőzve. Bár formálisan nagy volt a hatalma, az informális hatalom és az igazi nyomásgyakorlás hiányzott a politikai tárházából. Így nem csoda, hogy nem tudta megvédeni a kormányt.