Az államhatalom képviselői a priori gyanúsak, és kész!

 A köztársasági elnök fiának elrablása és Róbert Remiáš meggyilkolása visszatérnek a közbeszédbe. Egyrészt a mozikba, az Elrablás című film révén, amelynek a napokban volt a premierje, másrészt Ján Budaj képviselői indítványa által, amely ismét a mečiari amnesztiák eltörlését javasolja. Mindkettő aktuális, hiszen pont tizenkilenc év telt el azóta (1998. március 2.), hogy Vladimír Mečiar bemasírozott az elnöki palotába, miután átvette Michal Kováčtól az elnöki jogköröket. Mečiarral együtt bemasírozott az igazságtalanság diadala is az említett amnesztiák formájában, amelyek nem teszik lehetővé az elrablás felelőseinek megbüntetését, holott a rendőrség azonosítani tudta őket. És ennek az igazságtalanságnak az eltörlésére ma sincs meg a politikai akarat, hála a Smernek és az SNS-nek. Az ő szavazataik nélkül Budaj javaslatának nem lesz meg a kellő támogatottsága. Úgy tűnik, a mečiarizmus gyermekeinek a jelen állapot megfelel, bár ezen van mit csodálkozni. Az, hogy képtelenek vagyunk kideríteni az igazságot és megbüntetni a vétkeseket, senkinek sem felelhet meg. A jelenlegi politikusoknak sem, akiknek az álláspontja sokszor megegyezik az amnesztiákkal – szinte jelszavukká vált a mondat: A tettet nem követték el. Ennek megfelelően eddig egyetlen magasabb rangú politikust sem ítéltek el korrupció miatt. Hiszen a tettet nem követték el! A nyilvánosság többsége számára ez azonban azt jelenti, hogy a tettet elkövették, csak nem büntették meg. Más szavakkal, az államhatalom képviselői a priori gyanúsak, és kész! Különös, hogy politikusainkat nem zavarja, hogy ennek árnyékában, az igazság és hazugság közötti szürke zónában élnek. A polgárok azonban világosan látnak a kérdésben: a felmérés szerint kétharmaduk támogatná az amnesztiák eltörlését. Ám a háromötödös parlamenti többség valószínűleg nem lesz meg. Így az amnesztiák és nyomasztó örökségük továbbra is életben maradnak. Reméljük, nem további tizenkilenc évig. MÁRIUS KOPCSAYa SME publicistája ------------------------------------------------ A hét hazai eseménye díjat nem vitás, mi nyerte el: a miniszterelnök a magyarság etnikai homogenitásáról okfejtett egy iparkamarai ülésen. Pedig nem feladata a politikusnak az etnopolitikai vagy genetikai fejtegetés, erre vannak külön e célra képzett akadémikusok, a miniszterelnök munkaköri leírásában semmi ilyesmi nincs benne. A miniszterelnök feladata az lenne, hogy megvédjen bennünket az ellentől, ne építsen stadiont meg űrállomást, amíg gyerekek éhesen mennek iskolába, és tartsa alacsonyan az adókat. Szerintem. De semmiképpen nem az, hogy „az etnikai homogenitást meg kell őrizni”, meg hogy „az élet igazolta, hogy a túl nagy keveredés bajjal jár”. Illetve lehet ilyet mondani, de akkor tessék méltósággal viselni, nem pedig megpróbálni átiratni a videóra is felvett múltat „kulturális homogenitásra”, majd bocsánatot kérve visszajavítani a mondatot az eredeti, akaratlan nemzetiszocialistára. Röhej. Az élet igazolta, hogy a józan ítélőképességét vesztő miniszterelnök bajjal jár. *  *  *A hét külföldi eseménye egy elsőre jelentéktelennek látszó mínuszos hír: Svédország jövő januártól visszaállítja a sorkatonaságot. A svédek ugyanis az oroszok miatt aggódnak, akik valamiért megint nagyon szeretnek fegyverkezni meg demonstratív hadgyakorlatokat folytatni a nyugati végeiken, már ha eltekintünk másik kedvenc foglalatosságuktól, idegen területek elfoglalásától és kis, nyugatos népek megfélemlítésétől. Svédország nem NATO-tag, de ez nem is szempont, a baltiak pl. NATO-tagok, és még jobban félnek egy orosz támadástól, az ukránokról már nem is szólva. Aki kicsit is figyeli az orosz mozgást, nem állíthatja, mint a magyar külügyminiszter, hogy „Moszkva semmilyen fenyegetést nem jelent a NATO tagállamaira”, elképzelni nem tudom, hogy Szijjártó Péter milyen párhuzamos társadalomban él, de hogy nem követi a híreket, az biztos. Konstruktív javaslatom: próbáljuk meg nem hülyének nézni az (etnikailag homogén) svédeket, vegyük komolyan aggodalmaikat, és főleg nézzük már végre meg, kinek nyalunk be folyamatosan, hosszú évek óta, egy kis nukleáris biznisz reményében. Az élet igazolta azt is, hogy az ilyenből nem lehet jól kijönni. SERES LÁSZLÓa HVG publicistája