Az a „rasszizmus”...

A kis hableány főszerepét Halle Bailey, egy fiatal amerikai színésznő játssza, aki színes bőrű. Nincs is ezzel semmi gond, hisz túlléptünk már azon, hogy miért ne játszhatnának sötétbőrűek fontos szerepeket, ugye. Vagy gondoljunk csak bele: ha egy filmben csupa férfi kap szerepet, akkor azt sokan máris szexistának minősítik. Vászonra manapság már alig kerülhet ki úgy film, hogy az ne emelje ki a homoszexualitást. Tehát a politikai korrektség jegyében a filmipar elég nagyot változott az utóbbi húsz évben. A kicsi Frodó (Elijah Wood) nem is olyan rég úgy nyilatkozott egy interjúban, hogy A gyűrűk urát manapság már le sem tudnák forgatni régi tündöklő fényében, hisz a Gyűrű Szövetségében nincs nő és mindenki fehér. Ezt ma már nem lehet! Sokszor nehéz elfogadni az újszerű vizuális „élményeket” egy-egy megjelenő film kapcsán, de nyilvánvaló, hogy ez a fejlődés útja. Viszont ez minden esetben így lenne?

De térjünk vissza Halle Bailey esetéhez! A sellőt megformáló lány a nézőktől, az előzetest kommentelőktől máris temérdek kritikát kapott akaratán kívül, hisz bőrének színéről nem tehet, a szerepre beválogatták, a munkát elvégezte, s ha még a film jó lesz is, akkor is egy védjegy marad az, hogy a rajzfilmben egy fehér lány volt, itt pedig nem az. Mert ez egy ilyen védjegy! Ugyanezt a kritikát megkapta például Zoë Kravitz is az új Batmanben, hisz Macskanő karaktere is máshogyan lebeg előttünk…

Nem olyan rég megjelent A magadfélék című film, amelyben egy fehér srác egy fekete lánnyal jön össze, s egészen jól bemutatja azt, hogy a rassz téma egyes klikkekben milyen érzékenyen érinti a feketéket. Bizony a való életben is jelen vannak ezek a politikai, közéleti és klikkviták a rasszizmuson belül. De vajon van ennek alapja? Rasszizmus mindig is volt és lesz is… Ha 99%-ban a társadalom kinövi is, akkor is valamilyen formában pislákolni fog ez a mécses, mivel emberek vagyunk, és valahol, valamiben, vagy épp valakikben mindig a hibákat fogjuk keresni: „Azért mert fekete vagy… Ja, mert kínai… Hát, mert indiai… Igen, mert fehér…” A túlérzékenység már ebből a felsorolásból vitát indíthat.... De mi történne akkor, ha ezt az egészet megfordítanánk? Ugyebár, ha azt az elvet követjük, hogy miért ne játszhatnának el színes bőrűek fehérnek leírt karaktereket a politikai korrektség jegyében, akkor miért ne játszhatnának el fehérek hasonlóképp színes bőrű szerepeket? Mit szólnánk egy Ryan Gosling által játszott Fekete Párduchoz, egy Tom Holland alakította Djangóhoz, vagy egy Jenna Ortegához, aki Mulan bőrébe bújt? Vajon tetszene, ha például Ryan Reynolds játszaná LeBron Jamest egy életrajzi filmben, talpig sminkben? (Igaz, történelmi/valós személy és fiktív karakter között jelentős különbségek vannak, s nem minden fér bele a szolidaritás képkockájába…)

Már így olvasva is abszurdumnak tűnik az egész, igaz? Vajon mit szólnának hozzá azok, akik igazán érintettek? Ebben az esetben is működne a politikai korrektség a média közvetítésében, vagy itt már azért erősebb határokat szabnának? Vagy éppen e filmek közvetítésével lehet harcolni az életünket a mai napig beárnyékoló rasszizmus ellen?