Átkeresztelő

Éppen olajra lépett egy benzinkutas, amikor Bandika és Ervin megtudta, hogy átnevezik a majomhimlőt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) munkatársai már megkezdték a névváltoztatáshoz szükséges munkálatokat, erősítette meg Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, a szervezet főtitkára. A cél, hogy elejét vegyék a rasszista megbélyegzésnek, ugyanis a majomhimlő még mindig elsősorban bizonyos afrikai országokban terjed. Bandika örült a hírnek, Ervin nem igazán. A Homályos Tekintetű Homár nevű lakótelepi kiskocsma teraszán ültek, és tikkadtan várták a hidegfrontot. Azért örülök – kezdte Bandika –, mert így biztosan nem fogom elkapni. Hisz mire elkapnám, talán már nem is az lesz a neve. Remélem, valami vonzóbbat találnak neki. Lehetne például sokpénzhimlő. Központilag el lehetne híresztelni, hogy aki elkapja, és valóban himlős lesz, váratlanul meggazdagodik. Olyan sok pénze lesz, mint ahány himlője. Vagy nevezzék tőlem szerencsepöttynek. Illetve talán a boldogságdaganat elnevezés is javítana a kór globális megítélésén. Mit gondol, odahívjak a WHO-ba, hogy milyen jó ötleteim vannak? De kár, hogy nincs kreditem...

Ervin a terasz hullámpaláját tartó rozsdás csövek közt szorgoskodó pókot figyelte, és legszívesebben felköltözött volna a hálóba maga is. Hallja, tőlem aztán annak telefonál, akinek akar, kivéve persze engem, de nekem úgy tűnik, úgy van ön most, mint a kazahok, akik néhány hete átkeresztelték a kőolajat. Nagyon szimpatikus és egyszerű nevet találtak neki: Kazakhstan Export Blend Crude Oil. Így aztán azóta semmi gondjuk az üzemanyaggal, élnek békében a sztyeppéiken. Tényleg ilyen egyszerű a megoldás? Bandika vállat vont, és meglepve tapasztalta, hogy a pohara üres. Csak a sör el ne kezdjen drágulni, mert akkor biztosan kitör az ellenforradalom. Vagy azt is át kell majd nevezni. A majomhimlőre meg majd lesz oltás, hisz lett a Covidra is. Ervin elnevette magát. Hisz már tudjuk, mi a teendő, uram! Évezredek óta, mert a Bibliában is benne van. Abban a pillanatban elővette a tarisznyájából a lila műanyag kötésű apró zseb-Ószövetséget, és olvasni kezdett. „Ha valamely ember testének bőrén daganat, vagy tarjagosság, vagy fehér folt támad, és az ő testének bőrén poklos fakadékká lehet: vigyék el Áronhoz, a paphoz, vagy egy valamelyikhez az ő papfiai közül. És nézze meg a pap azt a test bőrén lévő fakadékot. Ha a szőr a fakadékban fehérré változott, és ha a fakadéknak felülete mélyebben van az ő testének bőrénél: akkor poklos fakadék az. Mihelyt látja ezt a pap, tisztátalannak ítélje azt.” Léviták könyve, tizenharmadik fejezet – pakolta vissza a helyére a zsebbibliát Ervin, majd ő is megállapította, hogy üres a pohara. Na, akkor ezen is feleslegesen aggodalmaskodtunk, jelentette ki Bandika. Mit kellene még átnevezni, ha már így belejöttünk? Talán az inflációt, meg a hitelkamatok drágulását. Az egyik legyen holnaptól Aranyló gyökérrágólepke, a másik meg Derécerágó lándzsásmoly. Ervin nagyon csúnyán kezdett nézni. Azt már nem! Sokkal szebb jövőbe tekinthetnénk, ha a Szederaknázó sörtésmoly, illetve a Pöszmétearaszoló elnevezésekhez nyúlnánk. Bandika belátta, hogy Ervinnek van igaza, és mindketten a pult felé indultak, poharaikat ismét telecsapoltatandó.

A szerző a Vasárnap munkatársa