Aras, Khan és Aboutaleb, az „európai álom”

Bevándorlók gyerekei és muszlimok. Stuttgartban, Londonban és Rotterdamban büszkék rájuk a régi Európa polgárai. Nekünk meg itt, az új Európában ennek kapcsán tudatosítanunk kell, hogy mondjuk húsz év múlva a mi vezetőink közül is páran a jelenlegi bevándorlók gyerekei közül kerülnek ki. Lehet, hogy ez az európai álom? Nekünk, szlovákiai magyaroknak ez egyáltalán nem rossz perspektíva.

Hármójuk közül Ahmed Aboutaleb már régi motoros. Egy marokkói imám fia, tizenöt éves korától él Hollandiában, 2007-ben államtitkár is volt, 2009-től pedig a második legnagyobb holland város, Rotterdam polgármestere. Ráadásul kettős állampolgár, megtartotta ugyanis marokkói útlevelét – a hollandoknak ezzel sincs bajuk.

Muhterem Aras Törökországban született, egy analfabéta takarítónő és egy birkapásztor gyermekeként. Tizenkét éves volt, amikor a család Németországba emigrált. Elvégezte a közgazdasági egyetemet majd adótanácsadói irodát nyitott Stuttgartban. A baden-württembergi tartományi parlamentbe, a Landtagba kétszer választották be saját, stuttgarti körzetéből, múlt héten pedig történelmet írt. 

Muhterem Aras az első muszlim, az első olyan politikus, aki bevándorló családból származik és az első nő, aki elnyerte a Landtag-elnöki tisztséget. Kinevezéséhez még a német szélsőjobboldali párt frakcióvezetője is gratulált. Mindez történik akkor, amikor mi azt hallgatjuk, hogy már Németországnak is elege van a menekültáradatból. 

Viszont kétségkívül Sadiq  Khan, az új londoni polgármester megválasztása keltette a legnagyobb sajtóvisszhangot. Sadiq pakisztáni bevándorlók gyereke, buszsofőr apa, varrónő anya, hét testvérével egy háromszobás tanácsi lakásban nőtt fel.  Khan jogi képesítést szerzett és pár napja ő lett London polgármestere. Igaz, a szarkazmustól nem mentes angol média a győzelmét leginkább ellenfele, Zac Goldsmith, számlájára írja, aki többszörösen elhibázott negatív kampányt folytatott ellene, támadva többek közt  Khan vallását. Ráadásul Zac Goldsmith milliárdos vagyon örököse, első felesége Sheherazade Bentley, második felesége pedig Alice Miranda Rothschild, akinek édesanyja a Guiness családból származik. 

Ahogy egy ismerősöm megjegyezte, ezzel a családdal Patason sem jött volna össze a polgármesteri poszt. A lényegen viszont ez nem változtat: Sadiq  Khan az első bevándorló családból származó muszlim, aki egy európai főváros első embere.

Három sikersztori. Igazi európai álom. Abban az időkben, amikor nemzeti sporttá vált nálunk a bevándorlásellenesség, politikai tőkévé vált a gyűlölet, jó látni, hogy az emberek azokban az országokban, ahol sokkal nagyobb a tapasztalat a bevándorlással, felül tudnak emelkedni az olcsó politikai hangulatkeltésen.
Példát mutatnak toleranciából, elfogadásból. Igaz, nagy európai városokról lévén szó, kérdéses, hogy országos szinten is érvényes lenne-e ez a képlet, de az üzenet egyértelmű: mindegy honnan jöttél, mindegy, mi az anyanyelved, mindegy, miben hiszel, ha tanulsz, keményen dolgozol és nem adod fel, akkor mindent elérhetsz. Ezt pedig nem csak a bevándorlók alkotta kisebbségeknek kell elhinniük. Mit szólnának pár év múlva egy szír származású kassai polgármesterhez?

És egy szlovákiai magyar miniszterelnökhöz? Kicsit meredek, ugye? Pedig nagyon is reális lehet. Ám talán most fontosabb, hogy lássuk, amennyiben az utóbbi tetszik, az előbbit is üdvözölnünk kell.