Aranyélet

<p>A héten eldőlt, hogy jó dolgunk lesz. Nem kell ezentúl semminek utánajárni, tények, eredmények után kutatni, az államot ellenőrizni. Elég, ha írunk valamit. Bármit. Ami tetszik az embereknek. Nem munka lesz az újságírás, hanem szórakozás.</p>

A tényeket nem kell feltárni. Sem nekünk, sem a civileknek. Írunk, irogatunk. Ha mélyebbre ástunk, eddig sem olvasták sokan. De az a pár is számít, aki olvasta, úgy látszik. Most már lemegy ez a gond is. Aztán szépen lassan írni sem kell majd. Minden újságíró csak a mennyezetet fogja bámulni. Asztalon a láb, fej mögött a kéz. Zsebben a pénz. A látszat miatt még szükség lesz ránk. Néha szólunk majd egymáshoz, de nem sokat. Nehogy valami kellemetlent mondjunk, aminek esetleg utána kellene nézni. Csend lesz, nyugalom.

Megerőltető a könyvkiadás is. Minek az a sok munka? Megírni egy regényt. Egy verset. Novellát. Tanulmánykötetet! Kritikai kiadás – érdekel ez komolyan valakit? Nem egyszerűbb leosztani a pénzt haveri alapon? Ráadásul nem is a szöveg, hanem a képek számítanak. Azt nézi mindenki. A klasszikusoknál is. Nem a forráskritika a fontos, hanem hogy ki rajzol. Szerkeszteni meg jó bárki, aki ismeri a helyesírást. Kijavít bármit. Csak úgy nézzen ki, mint egy könyv. Borító, és közte lapok. A végtermék. Egy könyvtárgy. Gyártunk könyvtárgyat. A hasznot úgy is Aranyban Méryk.*

Mi végre a jó könyv? Minek ez a sok lom? Olvasni felesleges, megenni nem lehet. Páran, akik mégis férfimunkának hisszük az olvasást, csak „léha tudománytól zabáltan elhenyéljük a napot, az isten napját! nemzet életét”! De már szerencsére nem lesz ez így tovább. Mi is meggondoljuk. Kényelmesebb nélküle. A fiataloknak pedig ezt a lehetőséget már ne is adjuk meg. Ne olvassanak, ne tanuljanak. Felesleges. Egyetem? Minek! Tudás alapú társadalom? De milyen tudással? Kell az nekünk? A tananyag nagyobb része politikailag úgysem korrekt. Megállapíttatott. Vagyis hogy korrekt. Csakhogy éppen az a baj. Mert a korrektség nem jó. Akarom mondani a politikai korrektség. Az a nem jó. Belezavarodtam. De ez mától már mindegy is.

* Ehhez kellene magyarázó lábjegyzet? Tényleg érdekel valakit, hogy a magyar állam illusztrátor (Jankovics Marcell) alapján választott kiadót az Arany János-év ünnepi kiadványához, mégpedig a szakmailag nem igazán jegyzett szlovákiai Méry Ratiót?

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!