And the winner is...

Persze Merkelre is érvényes, hogy lassan elhasználódik a politikában, és az elmúlt három megbízatási időszakban olyan döntéseket is meg kellett hoznia, amelyekkel alaposan feldühítette a saját választóit is. Legutóbb például a német munkaadókat azzal, hogy bevezette a minimálbért. A konzervatív választóit pedig azzal, hogy lehetővé tette az azonos neműek házasságát. A német atomerőművek alkalmazottai sem ujjongtak, amikor kiderült, hogy még sincs nyugdíjas állásuk. Nem beszélve arról, hogy az európai politikában Merkel két olyan döntést is hozott, amely könnyen a politikai karrierjének végét eredményezhette volna. 

Az első 2012-ben Görögország megmentése és benntartása az eurózónában, a második pedig 2015-ben a német határok megnyitása a menekültek előtt. 

Tavaly még úgy tűnt, hogy közeleg politikai pályafutásának vége, a lakossági fórumokon pártjának aktivistái és öreg harcosai is azt akarták, mondjon le, a CDU tisztségviselői pedig nyilatkozatokat gyártottak, hogy vagy Merkel vonul nyugdíjba, vagy ők fejezik be a pártnál. De Merkel a külső és a belső nyomással is képes volt megbirkózni, és most annyi voksot kapott, hogy negyedszer lesz kancellár. Azonban komoly ára van ennek. 

Bejutott a parlamentbe az a párt, amely Merkelt tartja minden rossz megtestesítőjének Németországban. Sőt, az Alternatíva Németországnak (AfD) a harmadik legerősebb párt lett. Klaus Bachmann német történészprofesszor és publicista két fő irányzatot lát az AfD-ben. Az első azt szeretné elérni, hogy az ország térjen vissza az ötvenes évekbe. Németország legyen újra „német”, bevándorlók nélkül, multikulti nélkül, más vallások nélkül. Ami lehetetlen, mert az országban már alig van olyan család, amelynek ne lenne bevándorló háttere, vagy ne lenne benne bevándorló. Az AfD másik irányzata pedig a náci nosztalgia, és egyenesen a negyvenes évekbe térne vissza. 
Merkel rögtön az urnazárás után megnevezte, hogy mi lesz a fő feladat a következő négy évben – visszaszerezni az AfD-hez szédített szavazókat. Anne Applebaum tekintélyes német publicista évekkel ezelőtt azt írta, Merkel választási győzelmei szinte érthetetlenek, mert nem eléggé karizmatikus, nem elég jó szónok, és a legfontosabb döntéseket rendre halogatja. A mostani választási győzelme is „csak” azon alapszik, hogy megtette azt, amit meg kellett tennie, és az emberek ennek ellenére még mindig rá szavaznak. Tehát a németeknek is olyan kormányuk lesz, mint mindenkinek: amilyet érdemelnek. 

A szerző a Trend hetilap kommentátora