Amikor ennyire erős a gyanú

Aki az igazság oldalán áll, annak nem kell hazudnia, félrevezetnie a nyilvánosságot, ahogy teszi ezt az előző és a jelenlegi belügyminiszter is. Egészen biztos, hogy nem férne itt el Robert Kaliňák és Denisa Saková összes hazugsága, de legalább néhányat soroljunk fel. Nem igaz, hogy a vietnámi delegáció látogatását „teljesen standard módon” készítették elő, nem igaz, hogy teljesen bevett dolog csak úgy kölcsönadni valakinek a szlovák kormánygépet (méghozzá ingyen). Nem igaz, hogy a német hatóságok nem tették fel a schengeni adatbázisba az elrabolt vietnámi férfi adatait, nem igaz, hogy a vietnámi delegáció kíséretét pontosan úgy ellenőrizték, mint más delegációkat, és videófelvételt is készítettek róla.

Nem igaz, hogy a németek 2017 szeptemberében nem tájékoztatták a szlovák hatóságokat, és nem igaz, hogy amikor felmerült a gyanú, hogy emberrablás történt, a belügyminiszter azonnal lefújt mindenféle szlovák–vietnámi állami látogatást.

Mivel a jelenlegi és a volt belügyminiszter is mindezek ellenkezőjét állítja, világos, hogy nem az igazság oldalán állnak, hanem a vietnámi rezsimén, amely bűncselekményt követett el Szlovákia területén.

Mivel világos, hogy mindketten hazudnak, megalapozott a gyanú, hogy részt vettek a bűncselekmény végrehajtásában, illetve annak eltitkolásában, és pontosan ez az, amit alaposan ki kell vizsgálniuk a hatóságoknak.

Emellett a legfőbb ügyész sem az igazság bajnokaként viselkedik. Jaromír Čižnár kijelentette, hogy „a nyomozóhatóságok 2018. augusztus 3-ig nem rendelkeztek semmilyen hitelt érdemlő információval arról, hol és hogyan történt az emberrablás”.

Viszont a Tageszeintung című német lap az ottani nyomozók tájékoztatása alapján azt írta, hogy „az egész ügyről részletes tájékoztatást adtak a szlovák félnek már 2017 szeptemberében, és arra is figyelmeztettek – mindössze három nappal a vietnámi férfi berlini elrablása után –, hogy a nyomozás eredményei alapján az üggyel szorosan összefügg a vietnámi és a szlovák kormánydelegáció találkozója a Bôrik kormányszállóban”.

Monika Tódová riporter azt is kiderítette, hogy 2018. március 20-án a német nyomozók Prágában az ügy minden részletéről tájékoztatták a szlovák Nemzeti Bűnüldözési Hivatal (NAKA) három tagját. Mi több, egyenesen azt javasolták, hogy a belügyminisztérium biztonsági szolgálatának tagjait, vagyis Kaliňák testőreit hallgassák ki. A szlovák hatóságok persze a kisujjukat sem mozdították.

Ha ennyi figyelmeztetés után, amikor ennyire megalapozott gyanú, a főügyészség az „egyszerű”, parancsokat teljesítő rendőrök ellen szándékozik eljárást indítani, az körülbelül olyan „igazságszolgáltatás”, mint Roman Mikulec, a katonai titkosszolgálatok volt főnöke vagy Vasiľ Špirko ügyész esetében volt.

Mint tudjuk, mindkettejüket hamisan vádolták meg, az ügyészség jóváhagyásával.

A szerző a Trend hetilap munkatársa