Ami a rostámon fennakadt

Újabb árulózás

Kövér László magyar házelnököt ismét elkapta a nála nem ritka dühroham. Erdélyi kampánykörútja során a transindex.ro portál tudósítása szerint kijelentette, hogy a Híd megalapítása „egyszerű nemzetárulás volt, Bugár Béla pedig olyan szlovák politikus, aki jól beszél magyarul.” A nyilatkozó nem vicinális politikus. Kijelentésével több mint százezer tisztességes szlovákiai magyar polgárt sértett meg, akik legutóbb idén márciusban erre a pártra voksoltak. Az Országgyűlés elnöke alighanem lemaradt egy brosúrával, mert a dunaszerdahelyi magyar–magyar fórum résztvevői tudomásul vették Bugár Béla alapvetését, miszerint ugyanazt a célt különböző úton lehet elérni, ami nem zárja ki a felvidéki modus vivendi kivajúdását. Halkan jegyzem meg, hogy ha Kövér László történetesen tiszteletét teszi ezen a találkozón, akkor sokáig nem maradhatott volna. Menyhárt József, az MKP elnöke ugyanis köszöntőjében távozásra szólította fel mindazokat, akik árulózni akarnának.

Indokolt lépés

Felháborodást váltott ki Bukarestben, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter megtiltotta a magyar diplomatáknak, hogy részt vegyenek Románia nemzeti ünnepének rendezvényein. Traian Basescu volt román államfő Facebookon durva magyarellenes jelzők kíséretében ezt posztolta: „Orbán Viktor barátom, mi nem akarjuk Budapestet még egyszer meglátogatni a ti beleegyezésetek nélkül, ahogy azt tettük az elmúlt száz év folyamán. De ne provokálj, mert nekünk is van tűréshatárunk.” George Maior, Románia washingtoni nagykövete Szijjártó intézkedéséről azt mondta, „nem volt elegáns gesztus. Eszünkbe juthatna, hogy a 21. században vagyunk, nem a 19.-ben, és hogy szövetségesek, partnerek vagyunk az Európai Unióban”. Véleményét sajátjainak címezhette volna. Aligha akad olyan magyar ember, aki képes megünnepelni Erdély elveszítését. Különösen úgy, hogy a románok 1918 végén az összes velük együtt élő népnek azt ígérték, hogy „saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással”. Mindebből szinte semmi sem vált valóra, ráadásul Székelyföldet újabban román többségű megarégióba kívánják beolvasztani, nyilvánvaló asszimilációs szándékkal. A magyar tárcavezetőnek nem lehetett más választása, mint tiltakozni az elnemzetlenítő törekvések ellen.

Virtuális erőszak

Pisti vidám hatodikos fickó, tehetséges focistának tartották. Egy ideje hallgatag lett, visszahúzódó. Nemrég anyja nyugtatóiból vett be nagy marékkal. A nagyi szerencsére időben hívta a rohammentőt. A fiú gyomormosással megúszta, később konokul hallgatott a nyomozók előtt, végül a gyerekpszichiáternek vallotta be, hogy néhány osztálytársa többször veréssel fenyegette, ha nem ad nekik rendszeresen pénzt. Többször meg is verték. Lopni nem mert, szüleinek és az osztályfőnöknek sem árulta el, mivel zsarolják. Kétségbeesett tette arra figyelmeztet, amire egyre több szakember: az online térben jelentkező erőszak ma már a fizikai, testi bántalmazásnál is súlyosabb gond. Azért is, mert bizony a legtöbb szülő és pedagógus alig konyít valamit ehhez a virtuális világhoz. De ez nem mentség. A tragédiák megelőzése érdekében ellenőriznünk kellene gyerekeinket, unokáinkat, hogy mire használják a kütyüiket.

Szilvássy József