Amerika a nyolc között

A nyolcaddöntők CONCACAF-összecsapásán az eddig meglepetést meglepetésre halmozó Egyesült Államok Mexikó válogatottjával mérte össze erejét. Annak ellenére, hogy az örökmérleg hatalmas mexikói fölényt mutatott, az amerikaiak hozták az utóbbi évek "mumusszerepét", s McBride és Donovan góljaival hat meccsből ötödik sikerüket érték el déli szomszédaikkal szemben.

Nyolcaddöntő:
Mexikó-Egyesült Államok 0-2 (0-1)
Csöndzsu, 36 380 néző
v.: Pereira (portugál)
Mexikó: Perez - Morales (Hernandez, 28.), Vidrio (Mercado, 46.), Marquez, Luna - Arellano, Carmona, Torrado (Garcia Aspe, 77.), Rodriguez - Blanco, Borgetti
Egyesült Államok: Friedel - Pope, Sanneh, Mastroeni (Llamosa, 92.), Berhalter - O'Brien, Lewis, Reyna, Donovan - Wolff (Stewart, 59.), McBride (Jones, 79.)
gól: McBride (8.), Donovan (65.)
sárga lap: Vidrio (37.), Hernandez (67.), Blanco (70.), Garcia Aspe (80.), Carmona (84.), illetve Pope (26.), Mastroeni (47.), Wolff (50.), Berhalter (53.), Friedel (83.)
piros lap: Marquez (88.)

Nagyon nagy sikerként könyvelte el a CONCACAF-zóna labdarúgást szerető lakossága, hogy a térség három vb-résztvevő csapatából kettő, Mexikó és az Egyesült Államok is bejutott a világbajnokság nyolcaddöntőjébe (és Costa Rica továbbjutásához sem kellett volna sok). Hogy az örömet vagy bosszúságot okozott, hogy a két együttes egymással került szembe, nem tudni - mindenesetre az összecsapás előtt az már biztossá vált, a negyeddöntőben is lesz csapat az észak- és közép-amerikai kontinensről.

A találkozót megelőzően összesen 43-szor mérkőzött meg egymással a két együttes, 28 mexikói győzelem és hét döntetlen mellett mindössze nyolcszor nyertek az amerikaiak. Igaz, ennek a nyolc sikernek a felét az elmúlt két év öt találkozóján jegyezték, az utolsót idén április harmadikán, egy barátságos 1-0-lal.

A két együttes közül a mexikóiak voltak nyugodtabbak, hiszen Javier Aguierre szövetségi kapitány nem változtatott a jól bevált csapatszerkezeten. Kollégája, Bruce Arena úgy vélte viszont, ha eddig minden mérkőzésre új és új embereket próbált ki, miért ne kísérletezzen a legjobb tizenhat között. A sérült Agoos és az eltiltott Hejduk helyén Mastroeni és a vébén még eddig egy percet sem játszó Crystal Palace-védő, Berhalter lépett pályára, míg a Korea elleni gólszerző, Mathis posztján Wolff futott ki a játéktérre.

Az amerikai siker letéteményesei: McBride és Donovan
Az első hét perc őrült mexikói fölényben telt el, erre az amerikaiak az első támadásból megszerezték a vezetést. A gól a portugálok elleni mérkőzést idézte: kevés labdaérintés, jó helyzetfelismerés, biztos láb! Ilyen egyszerű lenne?

Valószínűleg igen. Az amerikaiak legendás edzője, a DC Uniteddel több bajnokságot is nyerő Arena kiváló taktikát dolgozott ki, Mastroeni el nem mozdult Blanco mellől, Berhalter és Pope együttesen radírozták le Borgettit. A középpályán Lewis, Reyna, illetve Donovan rengeteget dolgozott, elöl a két csatár jóformán nem csinált semmit - de ki bánta ezt, amikor McBride egyetlen lehetőségét kihasználta? A mexikói szakvezetés nem is hagyta szó nélkül a rossz játékot, Morales helyett beküldte azt a Hernandezt, aki négy éve négy gólt szerzett a franciaországi világbajnokságon, ám a Távol-Keleten alig jutott szóhoz.

A félidei semmittevés statisztikája ennek alapján nem is volt meglepő, Mexikó közel hetven százalékos labdabirtoklással, az USA 1-0-s vezetéssel bírt. A második játékrész ha lehet, még nagyobb mexikói fölénnyel kezdődött, egészen a 65. percig, amikor az első támadást ismét góllal fejezte be az Egyesült Államok, ezúttal Donovan volt eredményes.

A hátralévő percekben Mexikó új sportágat próbált meghonosítani, s ha ez volt a célja, akkor sikerült is, hiszen a pankrációt és a velejáró lapgyűjtést (Marquez kirívóan brutális szabálytalansága és kiállítása révén) a maga javára fordította. Az eredményben azonban nem következett be változás.

A találkozó összképe alapján az Egyesült Államok megérdemelten nyert, s a negyeddöntőben Németország ellen folytathatja a sikersorozatot.

Korábban: