Alternatív valóságok az információs korban

A Metaverzum mint alternatív valóság csak egy a korábban megálmodott „valóságok” közül. A filmgyártás, a regényírók a világháló fejlődésével egyetemben kezdték fejtegetni, hogy mennyi lehetőség lakozhat még majd a technológiában. Az ilyen elmélkedés egyik eredménye lett annak idején a Mátrix univerzuma is. De telt-múlt az idő, és a világháló lehetőségeit teljesen mások, teljesen másképp kezdték el felfedezni. A közösségi oldalak megjelenésével, a „webkettő” forradalmával a tömegek gondolkodásának manipulációjának teljesen új módjai születtek meg.

2015 az álhírek és trollok időszaka volt, az orosz–ukrán konfliktus egy teljesen új sajátossága volt, hogy a hírek alternatívái, módosulatai rengeteg embert vezettek félre. Világszerte ébredező jelenséggé vált a fősodrú médiát a hazugságok terjesztőjének kikiáltani, és útjukra keltek az úgynevezett alternatív médiumok, amelyek ellenőrizetlen forrásokból táplálkozva kezdték meggörbíteni a teret és valóságot. Az ilyen „médiumok” igazi bűne ma már nem is igazán az, hogy hazugságot terjesztettek, terjesztenek, hanem az, hogy lerombolták az emberekben a valóságban való hitet.

Ma már semmit nem hiszünk el – ha történik egy földrengés a nagyvilágban, egy katasztrófa, egy tömegbaleset, rögtön az esemény mögötti összeesküvések kerülnek az előtérbe. Ennek a jelenségnek egy hihetetlenül felpörgetett formáját láthatjuk most a palesztin–izraeli konfliktusban is.

Iráni, oroszországi, de még kínai állami médiumok is repültek rá a konfliktusra, valóságos média-, illetve propagandagépezet nőtt ki a Hamász mögött. Az ukrajnai konfliktusban már jól bevált módszerekkel több mint 40 000 álprofi l és bot kezdte teríteni az egymásnak gyakran ellentmondó információkat.

A „keleti kérdés” egy nagyon régóta hullámzó konfliktus, a térségben jóformán 75 éve nincs igazi béke, igazságot tenni pedig nem egyszerű. Jellemző még, hogy vagy az egyik, vagy a másik fél kerül inkább a figyelem középpontjába. Ezt a kettősséget pedig nagyon könnyen használják ki az „álhírgyárosok.” A féligazságok és igazságok, valamint a hazugságok gyilkos hármasa könnyen fogyasztható formában tartósan adagolva képes teljesen átformálni a közvéleményt, valamint a józan logikával szembe helyezni azt, ahogy történt az ukrajnai háborúval is. A megtámadott felet ma a kelet-európai emberek egy jelentős része teszi felelőssé a konfliktus kirobbanásáért, vagy legalábbis szerintük megérdemli a történteket. Persze aztán jönnek a világ-összeesküvők és hasonló szakértők. A most kirobbant közel-keleti konfliktusban ugyanez játszódott le, és a megfelelő hangsúllyal és időben elszórt hazugságok és álhírek ezúttal elemi erővel szították fel az antiszemitizmust, és kreáltak áldozatot a támadóból. Hiába a szembenálló felek közti erőkiegyensúlyozatlanság, a támadó nyilvánvaló bűneit mintha ez csak kisebbítené, és a felelősök mintha csak virtuálisan léteznének.

Mindezeket erősen megtolták a mesterséges intelligencia által kreált, erősen egyirányú együttérzést kiváltó képek és videók. A deepfake-felvételek mennyisége valósággal letarolta a világhálót. Az izraeli és ukrajnai konfliktusok így a tömegmanipuláció tipikus példáivá váltak, előrevetítve, hogy mire képes ma a propaganda.

Szlovákiában mindeközben a miniszterelnök a médiát ellenségként kezeli, az álhírek elleni harcot szabotálja, és utat enged az alternatív valóságnak. Ilyen és hasonló folyamatok azok, amik napjainkban táptalajt teremtenek az alternatív valóságnak. Ugye a mátrixot már el is felejtettük?