Alkotmány, kotmány, főkotmány

Tekintsünk most el attól, miként viselkedett a köztársasági elnök. Megírtuk, hogy a jogászdocens államfőnek nem okozott gondot alapvető jogi fundamentumokat felrúgni, házelnök korában szemrebbenés nélkül fosztott meg szavazással mandátumától egy legitim módon megválasztott, választói felhatalmazással rendelkező képviselőt, amiért később mind strasbourgi, mind kormányzati szinten elmarasztalták. Egyszer sem mondta ki: bocsánat. Mit várhattunk hát az ő jogértelmezésétől? Abszolúte semmit, s ez a jövőre is vonatkozik.

A reflexió és önreflexió nélküli államfő viselkedésén túl viszont történt valami, ami alapjaiban rázza meg a jogállamot. A lakosság fele feltehetően még azzal sincs tisztában, mire van itten egy főügyész, egy frászt érdekli, ki ül ott messze, Pozsonyban, valamilyen központi épületben. De azt már megértheti a lakosság, hogy az elnök úgy VÁLTOZTATTA MEG a választott parlament döntését, hogy erre alkotmányos felhatalmazása az ország alaptörvényében nincsen. Ezt a döntést a parlament pedig tiszteletben tartotta. Azaz, választott egy másik főügyészt, s ezzel legalizálta az elnök eljárását. Magyarán amíg az alkotmány nem változik, a szlovák köztársasági elnök bármikor megmásíthatja vagy figyelmen kívül hagyhatja a parlament döntéseit. Ha tehát nem nevez ki egy olyan személyt közjogi tisztségre, akit megválasztottak, s ezt a parlament tűri, akkor holnap olyan embert nevezhet ki, akit a parlamentben nem is láttak. A helyzet ugyanaz lenne. S ad abszurdum, ha a parlament döntését az államfő felülírhatja, akkor bármikor akár hadat is üzenhet egy másik államnak! Ezt akarták a képviselő urak, amikor a Tisztelt Házat szó szerint szemen köpték?

És mi lesz, ha valaki olyan ügyben jár el, ahol főügyészi döntés szükséges, s a főügyész személyét támadva kér majd jogorvoslatot nemzetközi szinten? Ki a fene állja a számlát? Illúzióink ne legyenek, mi, az adónkból. Míg Čentés kinevezésének megtagadása Ivan Gašparovič államfői és személyes felelőssége, amiért a történelem az őt megillető, nagyon nagyon alacsony polcra sorolja majd be, addig az új főügyész megválasztása és Gašparovič döntésének imigyen történő legalizálása már a képviselők sara. Ők hagytak beleköpni az egyetlen jogalkotó levesébe, ne csodálkozzanak hát, ha a pórnép egyéb ügyekben is balekoknak, hiteltelen kézlengető paprikajancsiknak nézi majd őket. A parlamenti többségnek a kormányoldalon pontosan ezt sikerült elérnie. S hogy ezután mikor lesz itt jogállam (tudják, az a hely, ahol igenis olcsóbb a kenyér), arra ma nem létezik válasz. Az alkotmány tépőnaptár lett: lett belőle kotmány, főkotmány, csak alaptörvénynek maradt gyönge. Remélem ugyanez a garnitúra kíván a tanév elején boldog és gazdagabb jövőt gyermekeinknek. Majd megköszönik.