Akcióban az inkvizíció

A szlovák álszentek csapata börtönbe küldte volna azokat a nőket, akiknek nem adatik meg a gyermekáldás, és ebbe nem hajlandók belenyugodni, a mesterséges megtermékenyítést választják, a magyar pátriárkák pedig egyszerűen megszabnák, mi a nők életcélja.  A közös a két történetben (bár a szlovák törvényjavaslatra két nő is szavazott), hogy a nőt tárgyi tulajdonként kezelik.  Nemrég olvastam egy tanulmányban (nem kifejezetten gendertanulmány volt, de hát a gender, akár tetszik, akár nem, átszövi kultúránk számos rétegét), hogy az angol jogi terminológiában a megerőszakolásra ma is használatos rape kifejezés a latin raptusból származik, ami egy római jogi kategória volt, és a rablás bűntényét jelölte. Ez a raptus/rape azon alapult, hogy a nemi erőszak a kora középkorban a nőnek a család beleegyezése nélküli elrablását jelentette. 

A nőt senki nem kérdezte szándékáról, ám ha a család nem adta áldását a frigyre, az már megerőszakolásnak számított. A nemi erőszaknak tehát semmi köze nem volt a nőt ért támadáshoz, mivel a nő nem rendelkezhetett saját sorsa felől, az teljesen a család hatáskörébe tartozott. 

Valahogy így képzeli ezt el ma Kövér László házelnök, aki a hétvégi Fidesz-kongresszuson dörgedelmes beszédben szólította fel a magyar nőket, hogy mással ne törődjenek, ők csak szüljenek. Persze a magyar kabinet hozzáállását ehhez a kérdéshez nem most ismertük meg, elég csak körbenézni a kormányban, ahol egyetlen nő sincs, hogy lássuk: ez itt a tökéletes patriarchális rezsim. 
Nincs sokkal jobb helyzetben a szlovák politikai elit sem: Pozsonyban ugyanúgy egyetlen nő sem ül miniszteri bársonyszékben. A patrióta rezsim védelmezői így is igyekeznek demonstrálni világnézeti fölényüket. 

Visszatérve a raptus/rape középkori elvére: Kövér mint vérbeli „honatya” alighanem úgy értelmez minden szabad női döntést, mint ha őt magát erőszakolnák meg általa. 

Lássuk be, nem lehet kellemes ezzel együtt élni, így aztán nem csoda, hogy kétségbeesésében őrültnek tűnő beszédekre ragadtatja magát. Viszont Kövér minden kapálózása kevés lesz ahhoz, hogy lebontsa azokat az elveket, amelyek már néhány száz éve érvényesek Európában. Mindenkinek saját magáé a teste, akár férfi, akár nő. Legfeljebb olyan természeti erőkkel osztozik rajta, amelyek még Kövér Lászlónál is sokkal kevésbé humánusak.