Akadozó multikultik

Az emberek szabad mozgását megakadályozni nem éppen európai dolog, viszont a bevándorlók (például a németországi törökök) óriási közösségeket alkotnak, és számuk egyre nő.

A befogadó országoknak szükségük volt ezekre a bevándorlókra mint munkaerőre, mára viszont ezek a csoportok milliós számokban mérik magukat, és idő kérdése, hogy ezek a több milliós közösségek jelentős politikai erővé is váljanak.

Már csak azért is, mert a szélsőjobboldali pártok, amelyek általában a bevándorlók ellen uszítanak, már most ott vannak minimum a parlamentekben, itt-ott pedig a kormányokban is, és ez a jelek szerint az elkövetkező évtizedekben is így lesz.

A bevándorlók ellen uszítanak, populizmusuk könnyen hatalomhoz juttatja őket.

Angela Merkel sokak szerint pontosan azért kelt ki a bevándorlók ellen nyilvánosan, mert a kereszetény-konzervatív német választók ezt akarják hallani.

Akik abban hittek, hogy ezek a bevándorlók néhány évtized alatt beolvadnak a befogadó nemzetekbe, mára kijózanodtak, tudják, hogy ez lehetetlen. Ha a másik oldalról vizsgáljuk meg a kérdést, rájövünk, nem is várható el tőlük, hogy feladják identitásukat.

Nem az jelenti a legnagyobb gondot, hogy milyenek (a globalizáció sokszínűsítő tendenciáit nem lehet mesterségesen visszafordítani), hanem hogy mennyien vannak.

A következő évek vélhetően arról fognak szólni, hogy Nyugat-Európában sorra hozzák meg a bevándorlók számát szabályozó törvényeket.

Ha nem teszik meg a jelenlegi kormányok, megteszik a radikálisok, akik utánuk jönnek. A globalizáció tehát a kapitalizmus alapvető hibáit viseli, nem képes saját magát szabályozni, holott sok helyen indokolt lenne.