Akadozó gépezet

Aki esetleg nem tudná, ez a rendszer nagyjából a szlovákiai magyar kultúra lélegeztető gépe, az ezen belül szétosztott mintegy négymillió euró nélkül búcsút mondhatnánk a folyóiratainknak, a könyveinknek, a rendezvényeinknek. Meg persze a kolbásztöltő fesztiválok is bajba kerülnének, de ez már más tészta. Vagy kolbász. 

A lényeg, hogy a kisebbségi kulturális támogatások körül nagy katyvasz alakult ki, és ami kiderült, hogy igazából senki nem tudja, mit kellene tenni. Leginkább az illetékes főosztály nem tudta, mert bár bevezetett egy új közbeszerzési szabályt, azt nem vonatkoztatta mindenkire, aztán mégis elkezdte, de amikor megkérték, hogy ezt azért mégsem kéne, végül visszalépett. Akkor most mi van?  A kisebbségi szervezetek számára a lényeg nyilván az, hogy minél hamarabb a pénzükhöz jussanak: itt a nyár, a legtöbb rendezvény ideje, arról nem is beszélve, hogy az Ünnepi Könyvhétre idén sem nagyon jelenhet meg szlovákiai magyar könyv, mert addig nem érkezik meg a támogatás. Kéthetes szünetet tartani a pályázati pénzek kifizetésében a pályázók számára nyilván rémisztő: vannak, akiknek kulcsfontosságú a támogatás, ha elmarad, lehúzhatják a rolót.  A kormányhivatal érzékenysége ebben a kérdésben meglehetősen csökevényes, de ez nem újdonság. Jóllehet három év után most újra van kisebbségi kormánybiztos, tehát nem csak megbízott vezetője van a hivatalnak, de az ő helyzete több szempontból kényelmetlen: gyakorlatilag „árván”, egy szál magában képviseli saját ügyét egy olyan hivatalban, amely a Smer kőkemény irányítása alatt áll, és csak púp a hátán az egész kisebbségi támogatási rendszer. Ráadásul a kormánybiztos egyik fő feladata, hogy a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvény előkészítésével gyakorlatilag kiszervezze maga alól egyik legfőbb hatáskörét. Ha a kulturális támogatások irányítása nem a kormánybiztoshoz fog tartozni, megkérdőjeleződhet a funkció további létjogosultsága – márpedig a megszüntetése a kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazása szempontjából nem volna jó hír. 

Egy másik kérdés, vajon most mennyire tartozik a támogatási rendszer irányítása a kormánybiztos alá. Az a személy ugyanis, aki a támogatásokról végső soron dönt, nem a Híd által jelölt kormánybiztos, hanem az az Igor Federič, aki a Smer-kormányok alatt tartósan a kormányhivatal élén áll. Ő az, aki a kisebbségi kulturális támogatásokról dönt, az ő kezében vannak a pályázatok, a szakmai bizottságok, de bizonyos szempontból maga a kormánybiztos is. Ezen a téren az új kormány felállása egyáltalán semmilyen változást nem hozott. 

A kormányhivatal smeres vezetése nyilván nem érdeklődik túlságosan a kisebbségi kultúra iránt. Ami fontos neki, hogy hatalmi kompetenciáját sziklaszilárdan kézben tartsa. Ennek megfelelően egyáltalán nem kell, hogy problémásnak lássák például, ha kicsit összezavarodik a támogatási rendszer, és mondjuk néhány hétig várakoztatják a pályázókat. Úgysincs közöttük sok Smer-szavazó. 

A megoldás nem érkezhet meg rövid távon, ahhoz ez a kormánykoalíció túl bonyolult (ahol a „bonyolult” persze eufemizmus). Hosszabb távon kell építkezni, és erre meg is van az esély, hiszen a kormányprogram számol a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozásával. Ez ugyanakkor nem menti fel a kormányt – és benne a Hidat – az alól, hogy amíg az új alap fel nem áll, biztosítsa a támogatási rendszer zökkenőmentes működését. 

A mostani helyzet azonban egyértelműen mutatja (ha nem lett volna elég intő jel már eddig is), hogy a rendszert valóban gyökeresen meg kell változtatni: professzionális, önálló, szakmai alapon szerveződő támogatási rendszerre van szükség, ezt a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozásánál nem szabad szem elől téveszteni. Egy ilyet tető alá hozni valószínűleg nem lesz túlságosan olcsó, de épp elég kompromisszum köttetett már, hogy most az egyszer valami végre rendesen „meg legyen csinálva”, és ne megint a magyar választóknak kelljen beérniük kevesebbel.