<p>Vége a tanévnek, a többség most irigyli a pedagógusokat. Pedig biztos mindenki ismer egy-két tanárt, ha mást nem, azokat, akik őt tanították, így tudja, hogy nincs mit irigyelni rajtuk. Már csak azért sem, mert a tanév alatt nem sűrűn vehetnek ki szabadnapot.</p>
...áció, káció, akáció
És a szabadság sem két hónap, mert augusztusban kezdődnek az értekezletek, papírmunka, tervezés-szervezés, felkészülés, de ez most mindegy, mert a legmegrázóbb rész most jön, diák és tanár számára egyaránt: sok tanár szinte egész nyáron korrepetál. Mert kell a pénz. Sok szülő pedig hálás neki. Hogy „foglalkozik azzal a büdös kölökkel, mert egész évben nem tanult”, hát muszáj most, talán még a thaiföldi nyaralás is elmarad emiatt. Ez a nyári korrepetálás egy viszonylag új, de gyorsan terjedő divat tájainkon, én legalábbis azelőtt nem hallottam minden harmadik szülőtől, hogy az ő gyermeke a szünidő alatt rendszeresen jár mondjuk matekórára. Az esetek többségében persze nem ahhoz a tanárhoz, aki év közben tanítja, hanem másikhoz. Mert így Pistike saját tanára sem szégyenkezik, hogy rá van szorulva Pistike szüleinek pénzére, és Pistike se frusztrálódik (annyira). Ilyen vakációs borzalmak hallatán általában csendben maradok. Jobb a békesség, és nem is érzem feljogosítva magam arra, hogy nevelési tanácsokat adjak ismerős szülőknek. De mostanában egyre többet morfondírozom azon, hogy vajon „szabad-e” tanulásra kényszeríteni a gyereket vakáció alatt. A legtöbb pszichológus szerint nem. Persze ők is gyorsan hozzáteszik, hogy gyereke válogatja. Abban viszont megegyeznek a szakemberek, hogy a hosszabb tanulási szakasz után érdemes szünetet tartani, éppen azért, hogy az új információk el tudjanak rendeződni az agyunkban. Hogy leülepedjenek, mint tengerfenéken a homok. Ez pedig pihenés közben, tehát a nyári szünetben megy a legjobban. Lehet, hogy a gyerek, akivel szülei „végigbifláztatják” a nyarat, szeptemberre ügyesebb lesz, a felhőtlenül vakációzó gyerek meg mintha mindent elfelejtett volna. Október végén azonban rendszerint kiderül, hogy a „kínzás” értelmetlen volt. A nyáron tanuló gyerek addigra elfárad, unja az iskolát, a vakációzónak pedig minden eszébe jut, még azt is jól csinálja, amit előtte nem. Nagyjából így foglalhatók össze a gyermekpszichológusi vélemények, szóval mindenkinek lelke rajta.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.