A Vatikán legjobb séfje

Ferenc pápáról eddig kevesen tudták, hogy Buenos Aires-i évei alatt gyakran és szenvedélyesen főzött, azt pedig még kevesebben, hogy nagyszüleinek étterme volt az olaszországi Asti közelében, mielőtt 1929-ben kivándoroltak Argentínába. Pápává választása előtt remek szakács hírében állt, gyakran látott vendégül egyházi vezetőket. 

A könyv Ferenc séf címmel jelenik meg, és a milánói Mondador, Silvio Berlusconi korábbi olasz kormányfő kiadója adja ki. Állítólag a pápának az étkezéshez fűződő viszonyát tárja fel, és bőven lesznek benne olyan fotók, melyeken az egyházfő fakanállal a kezében látható. 

Az ötlet zseniális, egy nagyon is aktuális trend meglovagolása, hiszen manapság százával jelennek meg a konyhaművészetnek szentelt könyvek, nem csak híres séfek tollából. 

Szinte minden magára valamit is adó celeb, színész, ismert közéleti ember szerepelt már valamilyen főzőműsorban, és ha sokadszorra is sikert aratott a képernyőn, kiadta saját szakácskönyvét. A gasztronómia divatos lett, egyre gyakrabban foglalkoznak vele kulturális értelemben is. Az internetes hírportálok legtöbbje például a kultúra rovatban közöl étteremkritikákat, a régebben csak bennfentesek érdeklődésére számot tartó szakácsversenyek pedig igazi fesztiválokká váltak. A „szakácsművészet” szó ma már ugyanolyan előkelően hangzik, mint mondjuk a „táncművészet”. 

Jó látni, hogy a katolikus egyház ennyire halad a korral. Botorság lett volna nem meglovagolni ezt a trendet, főleg, ha van egy kiváló szakácsművész a Vatikánban. A könyvről szóló hírekből sejteni lehet, hogy többnyire egészséges fogások szerepelnek majd benne, hiszen „Ferenc séf” állítólag ifjú korától ezeket kedveli. A hívek (és nem csak ők) pedig nyilván kíváncsiak, milyen lehet például a Bagna Cauda nevű piemonti specialitás, egy szardellával összefőzött fokhagymás mártogatós, amelyben zöldségeket fürösztenek. A pápa szívesen készít töltött tintahalat, fehér rizst hagymával és parmezánnal, valamint csirkét is, különböző módokon. Az olasz konyha találkozik nála az argentin ízekkel, ami izgalmas fogásokkal kecsegtet. 

Eddig is tudtuk, hogy Ferenc pápa, amellett, hogy vallási kérdésekben gyakran forradalmian modern nézeteket vall, nem akármilyen egyéniség, a „munkáján” kívül más is érdekli, és két lábbal áll a földön. Most remélhetőleg azt is demonstrálja nekünk, hogy jókat enni és a konyhában pepecselni nem ördögtől való dolog. Kíváncsian várjuk az 2018-as tavaszi könyvtermés talán legizgalmasabb kötetét!