A válság apró örömei

A szlovák kormányfő számára a válság legnagyobb előnye, hogy hetek óta szabadon ijesztgetheti a magán-nyugdíjpénztárak ügyfeleit: ha nem lépnek ki minél hamarabb a második pillérből, nyugdíjas éveikre az utcára kerülhetnek. Reményei szerint százezrek hallgatnak a szavára, tömegesen térve vissza az első pillérbe, több milliárd koronával gazdagítva a költségvetést. Az elkövetkező választások előtt így folytatódhat az értelmetlen pénzszórás a választók megnyerése érdekében. Hogy a kormány a lakossági megtakarításokból rázza majd a rongyot, az a Smer választóit ismerve senkinek sem fog feltűnni.

Az elmúlt napokban azonban bebizonyosodott, hogy Fico számára a válság nem csupán a nyugdíjpénztárak esetében jelent megváltást. A populista politikusok szellemiségét követve Fico is azt tervezte, hogy az elkövetkező parlamenti választások előtt újabbnál újabb autópálya-szakaszok átadásával próbálja megnyerni a választók kegyeit. Nemrég még „felelősségteljes” arccal azt állította a médiának, hogy 2010-re teljes hosszában felépülhet a Pozsonyt Kassával összekötő autópálya az állam és a magáncégek partnerségén alapuló, úgynevezett PPP-projektek segítségével. Hogy mindezt ő sem gondolta komolyan, burkoltan Ľubomír Vážny is bevallotta. A közlekedési miniszter elismerte, hogy az említett sztrádaszakasz „pár hónapot késhet”.

Közben azonban kiderült, hogy egyelőre hiányzik a sztráda építésével kapcsolatos teljes tervdokumentáció is, amely nélkül a magáncégek képtelenek megtenni az ajánlataikat. A PPP-projektek segítségével épülő sztrádák az éves szlovák állami költségvetésnek megfelelő összegbe, vagyis mintegy 300 milliárd koronába kerültek volna, amit az állam harminc éven belül fizetett volna vissza a beruházóknak.

A válság miatt azonban mára kérdésessé vált, hogy a pénzintézetek képesek lesznek-e ekkora összeget előteremteni, ha maguk is problémákkal küszködnek. Fico a napokban így ugyanilyen gondterhelt képpel jelenthette be: ők ugyan mindent megtettek annak érdekében, hogy 2010-re sztrádával kössék össze az ország két legnagyobb városát, ugyanakkor nem ők tehetnek arról, hogy a válság miatt a bankok erre képtelenek lesznek. A szlovák kormányfő fellélegezhet, hogy irreális ötletei miatt a választók nem rajta verik el a port, köszönetet mormolva a válság kirobbanásáért felelős amerikai bankároknak.

Fico azonban valószínűleg nem most utoljára mondja el hálaadó imáját. Ha az elkövetkező időszakban nő a munkanélküliség, az euró bevezetését követően drasztikusan megugranak az árak, az állam pedig indokolatlanul avatkozik be a cégek árképzésébe, mindezért nem a kormány elhibázott gazdaságpolitikája, hanem csakis a világgazdasági válság lesz a felelős. Gratuláljunk Ficónak, hiszen csak kevesen képesek kihasználni a válság negatív hatásait a saját céljaikra olyan mértékben, mint ő. Mire számíthatunk még a részéről?
Hagyjuk magunkat meglepni!