A világ minden nap változik. Bevallom, nekem sem tetszik, ahogyan ez zajlik. És az sem, hogy mivé válik. De nekünk ebből nem szabad kimaradnunk, ott kell lennünk. Nem tehetünk úgy, mintha az egész világ rossz lenne, és mi csak egy „repülőgép” lennénk benne...
A valóság mint lehetőség

Meg kell tanulnunk abban a világban élni, aminek a részei vagyunk. És reményt kell vinni bele. Ha továbbra is úgy teszünk, mintha senkivel nem akarnánk szóba állni és kijönni, mert az méltóságon aluli, akkor előbb-utóbb rosszul fogunk járni.
Az USA felújítja a diplomáciai kapcsolatokat és a kereskedelmet Oroszországgal. Mi Oroszország ellen vagyunk. És Kína ellen is. Sőt legújabban az Egyesült Államok ellen is. Ki marad nekünk? Ez a fajta politika csapda Európa számára. A végén egyedül maradhatunk.
Arról, milyen legyen az új világrend, az erősek és a hatalmasok döntenek. Nélkülünk is boldogulnak. Amerika, Oroszország és Kína Európa nélkül is megmarad. De vajon Európa túlélheti-e nélkülük?
Ki kell jutnunk Platón eszmei barlangjából. Ki kell lépnünk az ideális világ és az ideális emberek eszméiből. Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Hszi Csin-ping, de Ursula von der Leyen is a valóságban él.
A világ sokszínű. Mindig is az volt. Csak néhányan közülünk túl sokáig a saját ecsetükkel mázolták, és csak azt látták, amit látni akartak. Megtagadták mások nézeteit. Elutasították az érdemi és konstruktív vitákat, helyettük erőt és érzelmeket kínáltak. Kiszorították a „nem megfelelő” témákat és szerzőket. De azok nem tűntek el, csak vártak a megfelelő pillanatra. És az eljött. A szerepek kicserélődtek: a megalázottakból felsőbbrendűek lettek, míg az egykor gőgösek most zokognak. A saját bőrükön tapasztalják meg, mit érzett a másik fél annyi éven át.
Ez senkinek sem jó érzés. Össze kell szedni magunkat. El kell kezdeni a valóságot lehetőségként kezelni, hogy ne csak egy újabb ürügy legyen a nyafogásra, sírásra-rívásra. A világ változik. És nekünk ebből nem szabadna kimaradnunk, nekünk ebből ki kellene venni a részünk. Mert ez a mi világunk is. Vegyünk egy nagy levegőt, tűrjük fel az ingujjunkat, és mutassuk meg, hogy mi is itt vagyunk, és éljünk érzelmek, sírás és sikoltozás nélkül, de elszántan, tisztelettudóan és alázattal úgy, ahogyan azt mi is elvárjuk másoktól! Ne akarjunk legyőzni másokat, inkább igyekezzünk megérteni őket!
Ne alázzuk meg egymást! A bölcs ember elviseli a győzelmet és a vereséget is. Mindkettőből tanulni fog, mert tudja, hogy egyik sem tart örökké.
A szerző a Plus 7 dní munkatársa
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.