A többség legtöbbször téved

Így aztán még az is megeshet, hogy egy hirtelen jött ötlettől vezérelve internetes népszavazást ír ki arról, hogy ki legyen az új miniszterelnök.

A befutó pedig akár Jožo Pročko is lehet.

Matovič ugyanis azt játssza, hogy a legfelsőbb akarat a népakarat. Ezért is rukkolt elő a tizenegy pontos internetes ankétjával, amelyen arra szavazhatott aki akart, hogy milyen programpontok teljesülése mellett lépjen be egy kormánykoalícióba Matovič.

Olyan ez, mint néhány vaktában leadott lövés. Semmi indoklás, semmi érvelés, hogy miért pont ez a tizenegy pont. Miért lenne fontosabb a politikusok anyagi felelőssége annál, hogy milyen módon választjuk meg az új főügyészt, vagy hogy tényleg működőképessé tegyük a vagyon eredetéről szóló törvényt?

Miért csak a daganatos betegségben szenvedőket kell megműteni két héten belül, a többi súlyos beteget miért nem? Egyáltalán, mi van az egészségügy vagy az oktatásügy alapos, átfogó reformjával?

Az ellenzék „fenegyereke” kiválasztott néhány témát, amelyekről úgy vélte, hogy a legnagyobbat tudja kaszálni velük, és az egész akciót hagyományosan a többi ellenzéki párt megzsarolásával fűszerezte. Vagy elfogadják az ő feltételeit, vagy nem áll szóba velük.
Matovičovnak meglehetősen sajátos elképzelései vannak a közvetlen demokráciáról. Mintha valaki beülne egy étterembe, a séf pedig őt kezdené el kérdezgetni, hogy mit csináljon a konyhában, milyen recept alapján készítse el az ételt, ahelyett hogy a tudásával, a szakma fortélyaival kápráztatná el a vendéget.

A szavazópolgár természetesen nem buta, de ugye senki sem gondolja, hogy naphosszat elemzéseket böngész vagy tanulmányokat rejteget a fiókjában, hogy egy szakmai kérdésben, az érveket mérlegelve naprakész döntést tudjon hozni. Éppen ezért a közvetlen demokráciát mindenütt korlátozott mértékben alkalmazzák, főleg helyi kérdésekben.

Hogy az emberek mennyire embertelen nézetekre tudják magukat ragadtatni, azt megérezte már számtalanszor számtalan csoport, legtöbbször valamilyen kisebbség. Szlovákiában volt már tiltakozó petíció hajléktalanmenhely építésének terve miatt, de még a családon belüli erőszak elől kisgyerekkel menekülő anyák menházának építése miatt is. Menekültközpontról ne is beszéljünk.

Igor Matovič világában egy kisebbségi véleménynek nincs helye, egy dologban azonban igaza van: a kormányalakítás nem fog elbukni az OĽANO tizenegy pontján. A többi ellenzéki párt a körülmények hatására beadhatja a derekát, hiszen eddig még semmi rendkívüli nem történt, és még egyetlen kormány sem teljesítette a kormányprogram összes pontját. Azonban ha Matovič valóban azt akarná, hogy megvalósuljon a tizenegy pontja, nem színpadias bejelentésekkel és internetes ankétokkal lenne elfoglalva, hanem arra törekedne, hogy pártjának támogatottsága mellett a koalíciós potenciálját is növelje. Hogy tényleg kormányozhasson. De egyelőre úgy viselkedik, mint akinek tökéletesen megfelel az ellenzéki szerep, egy egész életre.
A szerző a Trend kommentátora