A tiltott gyümölcs mindig finomabb

Alapvetően az egész folyamat egyfajta társadalmi megosztottságot idézett elő Magyarországon, ami eltereli a fi gyelmet a kormány árnyékvilági működéséről. Amikor a Libri a kormányközeli MCC-hez került, akkor már két táborra szakadt a nép, ugyanis egyik réteg örült az „orbanizált-egyekvagyunk-megvédünk” könyvpiacnak, a másik pedig ellenezte, hisz tudták jól, hogy ezzel életbe lép egy nagyon éles cenzúra (nemcsak az árusításban, hanem a könyvkiadásban is).

Ezt követően jött a hab a tortára, ugyanis egyes könyveket a Libri-üzletek polcain befóliáztak, valamilyen megmagyarázhatatlan törvényi indoklás alapján. Kormányzati lista nincs, de külön polcra kerültek az LMBTQ-tartalmú könyvek. Újabb feszültségkeltés a varázsgömb mögül, hisz az egyetemisták ingyen könyveket osztogattak egy bolt előtt, a média pedig hangossá vált az adok-kapokban. Igazából talán célszerűbb lett volna listát csinálni az LMBTQ-tartalmú könyvekről, országosan megnézni, mennyi belőlük az eladás, majd utána valamilyen módon reagálni a törvénynek megfelelően (ha tényleg ezt akarják). Bár...

Magyarország jelmondata: Megvédjük a gyermekeket és távol tartjuk tőlük a „gonoszt”. Magyarországon a mai középiskolások többsége a szövegértésben alulteljesít, ami azt mutatja, hogy nem is olvasnak igazán. (Talán nem megvédeni kell őket, hanem nemzeti olvasótúrát tartani és oktatásügyi reformot hozni…) Ha tényleg olyan sokan olvasnának, akkor még talán-talán elkezdené az ember megvizsgálni a valóságalapját a fóliázásoknak, azonban akik olvasásra adják a fejüket, azok legtöbbször a tizenhét felettiek (tisztelet a kivételnek!), akik már nem szorulnak „nem szabad, mert…” ideológiákra.

Az LMBTQ-tartalmú könyvek többsége nem arról szól, hogy a homoszexualitást és a transzneműség különböző változatait reklámozza. Ugyanúgy, mint más könyvek, átadnak egy élettörténetet, amivel vagy azonosul az olvasó, vagy tapasztal belőle valami egyedit és különlegeset. Ez nem jelenti azt, hogy meleg lesz az illető, miután elolvasott egy regényt. Csupán megismerkedett valami újjal. Igazából az egész mögött a politika áll, és a kormány térfoglalása egy nagyobb hatalmi harcban. „Megmutatjuk, hogy melyik oldalon állunk, ki tart velünk?…”

Pozitívan is elsülhet a fóliás akció, ugyanis tudjuk, hogy az embereknek mindig izgalmasabb olyan dolgokat tenni, amit nem szabad. (Legutóbb a vonatból néztem, ahogy valaki dohányzik egy dohányozni tilos tábla mellett…) Fiataloknál egyfajta izgalmat vált ki, ha tilosban járhatnak, s lehet, hogy az olvasás terén is gyarapodni fog a könyvforgatók száma, hisz ha el van zárva és még külön polcon is van, akkor tuti valamilyen „fekete mágiát” rejt magában, és azt mindenképp el kell olvasni. Ha ez így lesz, akkor majd a kormány megveregetheti a vállát, hogy a fiatalok olvasási szokásai emelkedtek. Nyilván pont azt, amit szerintük nem kellett volna, de sebaj. (Olvasnak, ez a lényeg! Szövegértés, szövegalkotás és önálló gondolatok!)

Ez a megmozdulás is a régi-új diktatúra alapja, ami egy „megvédünk” burokban van tálalva a közönségnek, azonban tudni kell, hogy ezekben a rendszerekben az anarchia mindig szépen burjánzott. Várhatóan ez is elkezdődik majd, vagy már el is kezdődött… Szépen lassan (lehet évekbe telik), de összedől a kártyavár.